„Irigyelhetjük azokat az országokat, ahol nem kell ilyen könyveknek megjelennie, miként azokat az egyházakat is, akiknek nem kell ilyen kérdésekkel foglalkozniuk” – mondta el Prőhle Gergely, evangélikus országos felügyelő, külügyi helyettes államtitkár azon a könyvbemutatón, melyen a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) múltfeltáró bizottságának második tanulmánykötetét mutatták be. A Háló – Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról (1945-1990) sorozat második, Egyházfők 1. – Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő című kötetében a szerzők két, már elhunyt püspök ügynökmúltját dolgozták fel.
„Nagyon későn indult a rendszerváltáshoz képest a tényfeltáró munka, és az, hogy a kiengesztelődés egyáltalán lehetséges-e, továbbra is kétséges” – tette hozzá Prőhle Gergely. Az egyházak szervezett múltfeltárását egy 2005-ben az internetre ismeretlenek által feltett ügynöklista indította el, amelyben jelentős számú, még élő egyházi prominens neve is szerepelt. Ezután az evangélikus egyház 2005-ben elsőként állította fel a tagjai ügynökmúltját vizsgáló Egyházi Múltfeltáró Bizottságot. A MEE zsinati határozata a szakértői bizottság feladatául a beszervezett egyháztagok belügyminisztériumi iratainak feldolgozását, az egyházi és állami szervek kapcsolatának feltárását és az erről szóló jelentéskészítést jelölte meg. „Minden egyház megkezdte a maga munkáját a múltfeltárásban, mindegyik egyház nagyon rögös úton próbál előrejutni, az evangélikus egyház ebben példaadó módon elöl halad” – mondta el a bemutatón Földváryné Kiss Réka, a nemrégiben felállított Nemzeti Emlékbizottság (NEB) elnöke – egyben a reformátusok titkosszolgálati iratainak kutatója –, utalva ezzel arra is, hogy a református és a katolikus egyház múltfeltáró bizottságai még semmilyen eredményt nem mutattak fel. Az evangélikusok legújabb tanulmánykötete, amely tágabb kontextusban, az állambiztonsági szervek működésére is kitérve teszi értelmezhetővé a közzétett dokumentumokat, Kiss Réka szerint a hazai egyházak történetében is mérföldkőnek számít.
2010-ben jelent meg az első jelentés, amely átfogó jelleggel számolt be az evangélikus egyház 1945 és 1990 közötti politikai szerepvállalásáról, s első körben három egykori ügynököt nevesített, köztük Káldy Zoltánt, aki 1958-tól 1987-ben bekövetkezett haláláig volt püspök, illetve Ottlyk Ernőt, aki 1967 és 1982 között volt püspök, és 1995-ben hunyt el. A két vezető ügynökmúltjával foglalkozik az új kötet, az 1956-tól 1972-ig tartó időszak állambiztonsági iratait dolgozva fel. Miként a szerzők utaltak rá, az ügynöki tevékenység a különböző személyek esetében eltérő indíttatású volt, amire a jelentések gyakoriságából, tartalmából, állambiztonsági értékeléséből is következtetni lehet. Az esettanulmányok alapján például megállapítható, hogy a Káldyhoz képest majdnem kétszeres mennyiségben jelentő Ottlyk az egyházának jóval többet árthatott. Ezt többek között a népszerű Deák téri lelkésszel, Keken Andrással kapcsolatos egyik jelentése is alátámasztja, amelyben Ottlyk egészen primitív rosszindulattal tett javaslatot Keken lejáratására és nyugdíjaztatására egy sajnálatos öngyilkossági ügyet felhasználva ellene.
2014. 02. 28. (XVIII/9)
