A magyar gazdaság számára kulcsfontosságú az uniós fejlesztési pénzek „behozatala” Magyarországra. Az unió szigorú eljárásjogi rendszert tett kötelezővé, aminek szíve az EMIR. Az Egységes Monitoring Információs Rendszer, azaz az EMIR egy 2006-os kormányrendeletnek köszönhetően az EU által nyújtott egyes pénzügyi támogatások felhasználásával megvalósuló és nemzetközi megállapodások alapján finanszírozott programok menedzsment rendszere, amely a teljes pályázatkezelési folyamatot lefedi a beadástól a döntésen és finanszírozáson át egészen a monitoring és pénzügyi-számviteli tevékenységekig.
Ez a rendszer szombatig magánkézben volt. A tulajdonos a Welt 2000 Kft. volt, amely a 444.hu cikke szerint a karrierjét még az első Orbán-kormány ideje alatt – Matolcsy György megrendelésének köszönhetően – kezdte, majd idővel megkerülhetetlenné vált az uniós pénzek felhasználásában. 2008. december 31-én a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szerződést kötött a társasággal 2009. január 1-jétől határozatlan időtartamra (azaz akár az időtlen időkig) az EMIR rendszer üzemeltetésére, mindezt olyan feltételekkel, hogy a vállalkozó rendelkezik az EMIR szellemi és hasznosítási jogával, a forráskód a Welt 2000 Kft-nél maradt. (A forráskód definíciója az alábbi: az EMIR fejlesztője által adott programozási nyelveken készített és birtokolt szellemi termék zárt forráskód, melynek fordításával az EMIR rendszer programjai előállíthatóak és futtathatóak. Magyarul: e nélkül nem használható a rendszer.)
A már idézett 444.hu úgy tudja, hogy 2004 óta becslések szerint körülbelül 15 milliárd forint megrendelést jelentett a szoftver. A cég munkadíját EU-s pénzből fizette a magyar állam. Ezek alapján évi 1,5 milliárdos üzletről lehetett beszélni. Egy, az EMIR működésére rálátó forrásunk 2010-es adatokat mondott annak érzékeltetéséül, hogy kívülről nézve miért tűnt „aranytojást tojó tyúknak” az üzlet. 2010-ben havonta több címleten keresztül (paraméterezés, képzés, szakértői feladatok, fejlesztés) 200-220 millió forint körüli összegek kerültek számlázásra, amelyek évi több mint 1,4-1,5 milliárdos üzlet „képét” mutatták.
A 2010-es kormányváltást követően elrendelték az NFÜ informatikai átvilágítását, amelynek során az EMIR működése kapcsán is tettek kritikus megjegyzéseket, miszerint a rendszer megítélése felhasználói szempontból – legyen szó belső felhasználókról vagy a kedvezményezetti oldalról – meglehetősen vegyes. Az EMIR jelen állapotában nagyrészt ellátja a szükséges funkciókat, biztosítja a tőle elvárt eredményeket, ugyanakkor a rendszer felhasználói felülete elavult, használata nagyon sok esetben kényelmetlen, a mai kor követelményeinek megfelelően elvárható lenne egy korszerű, valóban kényelmes felület.
Az átvilágítás megállapításai szerint a pályázatkezelési feladatok nagymértékű és megfelelő támogatásán túl a rendszer néhány olyan megoldást nem támogat, amelyek elvárhatók lennének, a működés sokszor hibás. Sőt, azt is megfogalmazták, hogy az EMIR rendszer számos tekintetben ma már nem képes megfelelni a fejlesztésekor megfogalmazott célkitűzéseknek. Úgy tudjuk, hogy a Fellegi Tamás vezette fejlesztési minisztérium (ebben ez időszakban még ide tartozott az NFÜ) több esetben kísérletet tett az EMIR forráskódjának a megvásárlására, de a cég tulajdonosai – előnyös szerződésük lévén – ebbe nem mentek bele.
A kormány elégedetlen volt a fejlesztési pénzek lehívásának az ütemével, ezért 2012-ben átszervezték az NFÜ irányítását, a politikai vezetés pedig Lázár Jánoshoz, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárhoz került. A lépés azért volt fontos, mert a magyar gazdaság felpörgetéséhez elengedhetetlen az uniós pénzek lehívása. A kormány ebben a ciklusban különadókkal terhelte meg a pénzügyi szférát és az energia-, illetve informatikai szektort, ezért a beruházások drámaian visszaestek. Ennek ellensúlyozására az egyik lehetséges eszköz az uniós fejlesztési pénzek becsatornázása a magyar gazdaságba, hisz az egy évre eső kohéziós támogatás összege a GDP több mint 3 százaléka is lehetne.
2012 nyarára egyébként az a helyzet állt elő, hogy 15 uniós programból 13-at Brüsszel befagyasztott, és hogy ebben az uniós ciklusban ugyan még 1500 milliárd forintot megszerezhetne Magyarország, de 500 milliárdra még pályázat sem volt kiírva. (Százmilliárdok az ablakban – Mit kellene helyre tennie Lázár Jánosnak? Hetek, 2012. augusztus 23.)
Az állam újra kísérletet tett a forráskód megszerzésére. Tavaly ősszel végül kormányhatározat született a Welt feladatainak állami kézbe vételéről, január 1-jei határidővel. De már decemberben a NAV fegyveres adóellenőrökkel „látogatott el” a cég irodájába és a tulajdonosok lakásába. Bár a politikai szereplők azt állították, hogy semmi közük ehhez, de azért úgy tűnt, hogy nagyon rászálltak a cégre. Csepreghy Nándor fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkár ellenben azt mondta, hogy nem hisznek az ilyen módszerekben, ezért a NAV intézkedése mögött nem ők álltak.
A 444.hu úgy tudja, hogy az ismerősei szerint Komáromi igencsak érzékelte az erős nyomást, de nem akarta eladni a birtokában lévő jogokat. Miután végül szombaton hozzájárult az adásvételhez, másnap váratlanul elhunyt. A fejlesztési ügyekre rálátó forrásunk azt állította, hogy a haláleset a politika berkeiben is botrányt okozott, az ügyet intéző yuppie szakértőket számon kérték, hogy milyen eszközöket alkalmaztak. Ahogy forrásunk fogalmazott, leordították a fejüket.
2014. 03. 07. (XVIII/10)
