Egyelőre megtagadták a vallomástételt az őrizetbe vett határrendészek, de a gyanúsítottak előzetes letartóztatását harminc napra így is elrendelte a Szegedi Törvényszék katonai tanácsa. Az ügyészségi közlés alapján megalapozott a gyanú, miszerint a Gyulai Határrendészeti Kirendeltség állományába tartozó tíz elkövető, a gyulai határátkelőhelyen a Magyarország területére történő belépéskor pénzt, illetve tárgyakat kértek és fogadtak el külföldi kamionok vezetőitől. A vesztegetési pénz általában 5 euró vagy 10 román lej volt. Arra is volt példa, hogy a kamion vezetője – pénz hiányában – kólát, kávét, csokoládét vagy más kisebb értékű fogyasztási cikket adott oda a vele szemben intézkedő hivatalos személynek.
A Központi Nyomozó Főügyészség csütörtökön közölte, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat felderítő tevékenysége során beszerzett adatok alapján indult korrupciós bűncselekmények gyanúja miatt nyomozás. Az ügyészség felkérésére a Terrorelhárítási Központ műveleti egysége elfogott két határrendészt, a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei pedig további nyolc határrendészt állítottak elő. Az elfogásokat követően több helyszínen tartott a főügyészség házkutatásokat, amely során többek között számítógépeket foglaltak le. A rendőrség információi szerint az ügy miatt vonta vissza csütörtökön a Gyulai Határrendészeti Kirendeltség vezetőjének és határrendészeti osztályvezetőjének kinevezését a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. Egyikük sem szerepel a gyanúsítottak között, csak a beosztottjaik.
A hivatalos bejelentésen túl semmit sem lehet tudni az ügyről, csak találgatások láttak napvilágot a lebukásukról, de az biztos, hogy az eset nem egyedi és elszigetelt, mondja több volt határrendész lapunknak, akik a helyszínen és más balkáni határátkelőnél teljesítettek szolgálatot egykor. Az egyikük szerint az akció összefüggésben volt azzal a január eleji sajtóhírrel, amely arról számolt be, hogy „lehúzzák” a magyar határon a román vendégmunkásokat. Egy angol riporter busszal, Bukarestből Londonig utazott együtt a Nagy-Britanniában boldogulni próbáló román munkavállalókkal. A szabályozás nélküli EU-bevándorlásról írott cikk egyik meglepetése volt az a rész, amelyben Allan Hall állítása szerint a buszt a magyar határon megállították, és a magyar határőrök 300 euró „díjat” követeltek a busz gyors átengedéséért. A fizetés elmaradása esetére azzal fenyegetőztek, hogy a buszt 12 órára feltartóztatják, és minden csomagot és menetokmányt tételesen átvizsgálnak. A riport írójának a román busz egyik sofőrje elmondta, hogy „mindig ez történik, mert látják, hogy románok vagyunk, és ez zöld jelzés arra, hogy kifosszanak bennünket – idézte a riporter a román buszsofőrt. A brit lap szerint azok az utazók, akik már megtették a kétezer kilométeres utat, korábban is megtapasztalták ezt, ezért senki nem panaszkodott a buszon, amikor „körbeindult a kalap” a kenőpénz összegyűjtése végett, hiszen „a magyarok rutinszerűen ezt csinálják”.
Az egyik, lapunk által megkérdezett magas rangú egykori határőr állítása szerint a vádak, ha nem is mindenben, de nagyvonalakban a valóságról számolnak be. Az ő szolgálati ideje alatt is volt számos eset, amikor a kollégái buktak le hasonló helyzetben. Nemcsak a román–magyar határszakaszon, hanem szerte a Balkánon mindenütt bevett dolog volt a baksis fizetése, sőt a magyar utazási cégek, akik busszal utaztatják a turistákat, a buszon szedték előre össze a pénzt a sima és zökkenőmentes határátlépésre a balkáni országokban. A volt határőrtiszt szerint a belső elhárítás akkor is mindent megtett az ügyek gyors és radikális megoldására, de amennyiben egy váltásban felütötte a fejét a baksiselfogadás, akkor csak idő kérdése volt a többi kolléga megfertőzése is. „Higgye el, nagyon kellemetlen tud lenni, ha az ember a saját kollégáját kell, hogy kihallgassa arról, hogy hová dugták el a pénzt, amit a szolgálatuk során szedtek össze” – mondja lapunknak az egykori tiszt. A volt vezető szerint az ügyek száma amióta közös határellenőrzés folyik, tehát egyszerre vizsgálja a magyar fél és a román fél az útleveleket, meglehetősen csökkent, de a kamionterminálban történő eseteknél szinte lehetetlen minden ilyen esetet kiszűrni. A kamionok vezetői végigutaznak a balkáni országokon szinte hetente, reflex szintjén élik meg a határátkelést, és igyekeznek minél gyorsabban a céljukhoz érni, ezért a baksisadás a kultúrájuk része. Sajnos ebben a közegben a balkáni kultúra az uralkodó, és bizony nem könnyű az európai szigort alkalmazni velük szemben, mondja a volt tiszt. Számtalan sérelem éri az itt dolgozókat, és ebből fakadóan elfogultak lesznek egy idő múlva az itt szolgálatot teljesítők, és megengedik maguknak azt az érzést – ezt én megérdemlem, ennyi nekem is jár –, ahonnan már nagyon nehéz visszafordulni. Egy másik, valamikor éppen azon a helyen szolgálatot teljesítő rendész szerint egyszerűbb a képlet ennél. A szolgálatvezető, a parancsnok hozzáállásán múlik minden, mivel ő ismeri a beosztottjait a legjobban, neki kell az ellenőrzést is a legszigorúbban venni. Az, hogy a belső ellenőrzés végzi a dolgát, az egy dolog, de egy parancsnok ebben a beosztásban nem engedheti meg magának a bizalmat. Az ő szolgálati idejében még rendszeresek voltak ezek az ellenőrzések, szinte napra lebontva ellenőrizték az állományt, és akkor a parancsnok szégyene volt az ilyen lebukás.
2014. 04. 25. (XVIII/17)
