hetilap

„Nevek kellenek” – mondja Horváth arra utalva, hogy úgy lehetne pontot tenni az ügy végére, ha a visszaélések miatt hátrányt szenvedett cégek a nyilvánosság elé mernének állni. (A helyzetet bonyolítja, hogy „kis stiklikkel” adott esetben szinte minden szereplő sakkban tartható.) Persze az is sokat segítene, ha Horváth kormányzati támogatásban részesülne, elvégre leleplező tevékenysége elvben a kormánynak nyújt segítséget. Ezzel szemben a helyzet az, hogy Horváth ellen két feljelentés is született: adatsértés és rágalmazás miatt. Miközben az általa tett feljelentésben kevéssé gyorsan haladnak a hatóságok. 

Horváth Andrással hétfőn beszélgettünk. Nagyon óvatosan fogalmaz. Azt mondja, a közelmúltban jelentkezett egy piaci szereplő, aki azt állítja, hogy cégét éppen azzal a módszerrel próbálják kiszorítani a pályáról, amelyről Horváth is beszámolt. Hogyan nyúlhat bele a piaci viszonyokba egy adóhatóság? Például, de tényleg csak például és csak elvileg, úgy, hogy bizonyos cégeknek elengedi az adót, vagy elenged adócsalásért megállapítható bírságot. Más, kevésbé szerencsés cégekre viszont kivet olyan adót vagy bírságot is, amelynek nincs alapja, és amivel megroggyantja a céget. Az adószakember szerint a nála jelentkezett, megnevezni nem kívánt cég története igaznak tűnik. Kiolvasható bizonyos dokumentumokból. Horváth azonban óvatos, ezért azt tanácsolta a cég emberének, hogy álljon a nyilvánosság elé a történetével. Két héten belül kiderülhet, így lesz-e. 

Horváth a napokban az ATV-ben azt állította, elképzelhetőnek tartja, hogy azért nem kapott kormányzati támogatást a bűncselekmények leleplezésére, mert a történetben olyan erős szereplők is érintettek, akikkel szemben a kormány is tehetetlen. Rendkívül erős állítás, ám az adószakember mindezt lapunknak is megerősítette. 

Hogyan jutottunk idáig? Horváth szerint az adóhatóság 2007-ben kezdődött átszervezésével indult az a folyamat, aminek a végén – személyi és szervezeti átalakítások következtében – az adóhatóság (akkori nevén: APEH) kicsúszott a kormány ellenőrzése alól. Az adószakember nem állítja, hogy ez lett volna a cél, mégis ez következett be. 2010 után, a kétharmados Fidesztől várt pozitív fordulattal szemben, a folyamat tovább zajlott. Horváth emlékeztet rá: Orbán Viktor már miniszterelnökként 2011-ben azt nyilatkozta, hogy az áfacsalás területén rosszul teljesít az adóhatóság. 

Érdekes, hogy a Fidesz megmondóemberévé avanzsált Deutsch Tamás tavaly decemberben viszont „szerencsétlen futóbolondnak” nevezte a botrányt kirobbantó Horváthot. Igaz, akkor még nem tudhatta, hogy két hónappal később az adóhatóság egyik csúcsvezetője fogja szinte ugyanazt állítani, mint amit Horváth: „Meghaladja az évi ezermilliárd forintot az a kár, amelyet a sorozatos áfacsalások okoznak a magyar költségvetésnek” –   nyilatkozta idén január végén a Magyar Nemzetnek Sors László, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal bűnügyi elnökhelyettese. „Én 1700 milliárdról beszéltem, ő több mint ezerről: ezek már eléggé közelítő értékek” – mondja most Horváth. Ráadásul Sors László az elkövetés módjáról nyilatkozva is szinte szó szerint Horváthot ismételte: a legtöbb visszaélést az alapvető élelmiszerek forgalmazói követik el, ennek alapja legtöbbször a cukor, az étolaj, a hús utaztatása, fiktív adásvétele. A tettesek jellemzően hosszú cégláncolatokat alakítanak ki, és az adócsalásokhoz mindig beiktatnak két-három vállalkozást, mielőtt termékeiket eladnák a nagyáruházaknak. A nagykereskedők így általában nem vonhatók felelősségre, mert legfeljebb csak sejtésük lehet a történtekről. Az viszont tény, hogy bizonyos áruházláncok polcain a legális piaci beszerzési árnál olcsóbban kínálják az áfátlanított termékeket. 

Horváth András 2011 novemberében adta át a brutális csalásokról készített háromoldalas beszámolóját Rogán Antalnak. Utóbb azt hallotta vissza, hogy „megmondtuk az Ildikónak, hogy ezt kell csinálni”. Vagyis, kormányzati szereplők is úgy látták, hogy a Vida Ildikó vezette adóhivatalnak (immár NAV) a Horváth által kidolgozott módszerrel kellene lelepleznie a visszaéléseket. Nem ez történt. Bár a feljegyzés átadása után néhány nappal elindult három multicég átfogó vizsgálata, háromnegyed évvel később, a vizsgálat célegyenesében Horváthot és egy munkatársát váratlanul „levették” az ügyről. „Hívatott a főnökünk, és közölte, hogy nincs többé gabonázás” – meséli Horváth, és szavaiból arra következtethetünk, hogy valamelyik gabonakereskedő cégről lehet szó. Az adószakember és társa három hónapig semmilyen feladatot nem kaptak, azt követően adatrögzítéssel bízták meg őket. Az említett ellenőrzéssorozatban közel 30 revizor vett részt, és sok más mellett kiderült, hogy a három multicég egyik partnerének korábban kétmilliárd forintos „megállapítást” tett az adóhatóság, azaz ekkora bírságot kellett volna rá kiszabni adócsalás miatt, ám felsőbb utasításra végül nulla forint lett a megállapítás vége. Ami azért is különös, mert a hivatal dolgozói elméletileg a minél magasabb megállapításokban érdekeltek: nagy adóbevétel vagy bírság esetén jutalomban részesülhetnek. Ebben a történetben mégis elengedés történt. „Sikerült lelepleznünk egy évek óta működő komplett számlagyárat, majd azt láttuk, hogy futni hagyták az egyik kulcsszereplőt” – magyarázza a meglepő fordulatot Horváth. Ő mindenesetre hivatali visszaélés miatt feljelentést tett az ügyben, ám annak jelenlegi állásáról nem tud. 

A botrány kirobbantása óta eltelt eredményekről Horváth András úgy véli: nem lefutott a történet, várható fordulat. „Kinyitottunk egy kaput, és azt érzékelem, hogy egyre több versenyhátrányba került cég fontolgatja, hogy megszólal.”