Szél Bernadett, az LMP társelnöke a héten jelentette be, hogy a független Ángyán Józseffel közösen április 24–25-ére kétnapos parlamenti ülés összehívását kezdeményezik a magyar termőföld védelme érdekében. A május 1-jén életbe lépő új földtörvény szerinte nem nyújt kellő garanciákat az ipari mezőgazdaság túlsúlyának mérséklésére, miközben lehetetlenné teszi a kis- és közepes gazdaságok megerősítését. A törvényben olyan kiskapuk találhatók, amelyek alapján korlátlan méretű birtokokat lehet kialakítani – mondta.
Annyi bizonyos, hogy május 1-jét követően jóval szigorúbbá válik a magyar földtörvény (lásd keretes írásunkat). A kormányzati érvelés szerint ezzel „bebetonozták” azokat a védelmi rendszereket, amelyek garantálják, hogy a belföldi és külföldi spekulánsok ne juthassanak magyar termőföldhöz.
Ugyanakkor Sallai Róbert Bendek, az LMP egyik új képviselője a Facebook-oldalán amellett érvelt, hogy az európai viszonylatban olcsónak számító magyar föld túl nagy csábítást jelent majd a tőkeerős nyugati gazdáknak. „Helyben élő vagyok, családi gazdálkodó meg bejegyzett termelő meg minden, de akkor sincs annyi pénzem, hogy elővásárlási joggal éljek, mire megyek ezen jogommal? Mintha azt mondanák, hogy jogom van megküzdeni Mike Tysonnal” – fogalmazott.
Az LMP azonban – mint Szél Bernadett utalt rá – nemcsak a külföldiek miatt aggódik, hanem a hazai nagytőkések miatt is. Szerintük az új törvény bebetonozza a nagybirtokosi struktúrát, ami nemcsak azért baj, mert a jóval gyengébb tőkeerejű kis- és középgazdálkodók „nem jutnak levegőhöz”, hanem azért is, mert a nagyüzemek hajlamosak pusztán a hatékonyságot tekinteni értéknek – márpedig a vidék szempontjából a foglalkoztatottság ennél fontosabb.
Egy lapunknak nyilatkozó agrárszakértő szerint a földtörvény rendelkezései szükségesek, de nem elégségesek ahhoz, hogy a vidéki Magyarországot helyzetbe lehessen hozni. „Vannak benne fékek nemcsak a külföldiekkel, de magyar nagytőkésekkel szemben is, hiszen vállalkozások nem tulajdonolhatnak földet, és magánszemélyek is maximum 1200 hektárt. Ugyanakkor a földbérlettel kapcsolatos szabályoknak a nagybirtokosok továbbra is örülhetnek: ügyes jogászokkal a bérleti szerződés titkos záradékába bele lehet építeni, hogy lejárat után a kontraktus automatikusan megújul. Ezt akár nevezhetjük zsebszerződésnek is” – magyarázta a szakember, megjegyezve, hogy bérlet esetén a területalapú támogatásokat egyenesen a bérlő kapja.
A baj persze nem ez, még csak nem is a nagybirtok léte, vagy az, hogy kevés munkahelyet teremt, hanem az, hogy a bérlő többnyire nem helyben él, hanem mondjuk Budapesten. A megtermelt javakat így „kiszivattyúzzák” a vidékből, és azok nem a helyi gazdaságot és társadalmat erősítik. „Bács-Kiskunban, Békésben, a Hajdúságban hatalmas földterületek vannak egy-egy vállalatcsoport kezében. De még a nem kifejezetten agrárvidéknek számító Borsodban is jókora gyümölcsösök vannak szögesdróttal bekerítve. Ez szorosan összefügg azoknak a térségeknek a szociális helyzetével” – jegyezte meg a szakértő, hozzátéve, hogy Dániában éppen ezért a földművelés a farmokhoz van kötve: ha a tulajdonos nem ott lakik, akkor záros határidőn belül el kell adnia a gazdaságot, még akkor is, ha örökölte azt.
A megoldáshoz szerinte először is szükség lenne egy földhasználati nyilvántartásra – ugyanis bármilyen hihetetlen, ma nem átlátható, hogy melyik érdekeltség hol, mekkora területen gazdálkodik. Ezen túl a földalapú támogatásokat 1200 hektár felett a terület nagyságával arányosan csökkenteni kellene, valamint a helyi földbirtokosoknak nagyobb beleszólást kellene biztosítani a bérleti szerződésekbe. A szakértő úgy tudja, hogy a kormányzaton belül van olyan lobbi, amely ezt erőltetné, ugyanakkor gyors eredményeket éppen a szintén jobboldali nagytőkések ellenérdekeltsége miatt nem lehet remélni.
Földszigor
2014. 04. 18. (XVIII/16)
