Április közepén napvilágot láttak a Globális Drogvizsgálat legfrissebb eredményei, melynek magyar vonatkozásai elsősorban az alkoholizálás miatt érdekesek. A témára reflektáló szakemberek elmondták, hogy a vizsgált országok közül egyedül hazánknak nincs alkoholstratégiája. A kormányzat nyomban kiadta az ÁNTSZ-nek, hogy legyen, és két hét alatt össze is állt egy munkaanyag. Csak a szakmának felejtettek el szólni: sem a Magyar Addiktológiai Társaság (akinek két kollégája is részt vett a nemzetközi felmérésben), sem a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) nem tudott megkeresésünkkor a társadalmi vitára szánt anyagról, amelyet egyébként az Országos Addiktológiai Centrum készített. Ők azzal hárították kérdéseinket, hogy azokra az egészségügyi államtitkárság illetékes válaszolni, ám a más orgánumokhoz eljuttatott írásbeli „válaszaik” láttán, ez szintén zsákutcának bizonyult. A Népszavának annyit elárultak, hogy az anyag a Szakpolitikai Program az Alkoholprobléma Visszaszorítására 2014–2018 címet kapta.
A Global Drug Survey kérdőívét 14 ország 78 ezer lakója töltötte ki, s velük idén először csaknem 3300 magyar is. Drogban nem annyira aggasztó a helyzet, de alkoholban dobogósok vagyunk. Miközben a válaszadók fele használt már életében illegális kábítószert, szeszt már 94 százalékuk fogyasztott. Nagyjából a felük nemcsak azt ismeri el, hogy ivási szokásaival az egészségét kockáztatja, hanem azt is, hogy ment már be másnaposan a munkahelyére (ebben a műfajban csak az írek előzik meg a magyarokat). A gond az, hogy minden negyedik rendszeresen piáló fiatal úgy gondolja: életmódjával nem üt el a nagy átlagtól. Pedig a tíz százalékot is meghaladja azon válaszadók száma, akik havonta legalább egyszer nem tudták abbahagyni az ivást, vagy nem bírtak visszaemlékezni átlumpolt éjszakájukra. Ha mégis, akkor közel kilenc százalékuk illuminált állapotára vezeti vissza a másnap ébredéskor tapasztalt sérülését (az összes válaszadó 3,2 százaléka került sürgősségi betegellátásba alkohol fogyasztása miatt). Nagy riadalom azonban nem lesz rajtuk úrrá: csak negyedük próbálja visszafogni a bevitt mennyiséget a következendőkben, bűntudatot pedig ennek az aránynak is csak a fele érez kicsapongásai miatt.
Mára az alkohol ugyanolyan kedvelt kábítószerré vált, mint a dizájner drogok. Lágy- és keménydrogként is alkalmazzák, de már nem a csoportos fogyasztás a lényeg, hanem az egyén tudatállapotának a megváltoztatása – állítja Funk Sándor addiktológus, aki szerint a probléma egyik gyökere az, hogy az ivás máig ható tradíciója azokban az évszázadokban alakult ki Magyarországon, amikor sem az orvoslás, sem a gyógyszerbázis nem garantált biztonságot a népegészségügyben. A szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy a tömény szeszek csak az 1600-as évek végétől jelentek meg hazánkban, és a 19. század elején még pálinkával érzéstelenítettek a műtéti beavatkozások nagy részénél. Azóta jelentősen megváltoztak az életkörülményeink, de az italozási kultúra kevésbé: az idősebb nemzedék nem felejtett el inni, a fiatalabbak pedig már megtanultak, illetve gőzerővel tanulják.
2014. 04. 30. (XVIII/18)
