„Politikai kormányzás” – ez az egyik kulcsmomentuma az alakuló Orbán-kormány filozófiájának. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy annyi szakértő értelmiségi sem lesz a kormányban az államtitkári szinteken, mint eddig. A lehető legtöbb irányítói posztra politikus érkezhet, mert ők fegyelmezettebben hajtják végre a központi politikai akaratot, mint a szakértői hátterű, a végrehajtásban olykor hezitáló államtitkárok. A politikai államtitkárok ugyanis nem egy ágazat érdekeit képviselik a kormányban, hanem a kormány – és így persze a Fidesz – érdekeit egy-egy ágazat irányításában.
Forrásaink Szócska Miklós egészségügyi államtitkár esetével példázzák a változás okait. Hiába tűnik kívülről úgy, hogy Szócska sikeres vezető, hisz a kardinális átalakítások és az államosítás ellenére – a lázongó oktatással szemben – békés területnek számít az egészségügy, mégis ha a Fideszben számosan puhának értékelték az államtitkár munkálkodását, illetve erőtlennek tartották a lobbiérdekek letörésére tett erőfeszítéseit. Bár Szócska Miklós védelmezői szerint az államtitkár előtt lehetetlen küldetésként állt, hogy a végletekig takarékos gazdálkodás mellett a kórházak adósságait kordában tartsa, valamint a bonyolult és ellentmondásos finanszírozási rendszer mellett hatékonyabb működést hozzon létre. Úgy tudjuk, hogy kormányon belül, leginkább Lázár
János miniszterelnökséget vezető államtitkár részéről érte számos kritika. A menetrend szerinti hétfői államtitkári értekezleteken állítólag Lázár rendszeresen keményen bírálta államtitkár társát, akinek a sorsa egy közeli tanácsadója szerint akkor pecsételődhetett meg, amikor tavaly nyáron kiderült, hogy az államosítás ellenére magasabb a kórházak adósságállománya a tervezettnél. A kormány kisegítette a kórházakat, de a „hiba” nyomot hagyott Szócska megítélésén, noha a kormány pénzügyi mindenesével, Naszvadi György-gyel, az államháztartásért felelős államtitkárral elrendezte az ügyet. Az egészségügyi közgazdászok szerint a szofisztikált stílusú Szócska a jelenlegi körülmények között csodát tett, hogy sikerült nagy botrányok nélkül „lehoznia” a négy évet, de mindez a kormány központjából nézve erélytelenség, a politikai akarat végre nem hajtása volt.
2014. 04. 18. (XVIII/16)
