Ránézésre az új parlament összetétele az eddigiekhez képest meglehetősen stabilnak tűnik: a 199 fős Országgyűlésben nagyjából 3 roma képviselő, 19 honanya és 1 művész (színész) foglal helyet. A Fidesz-KDNP-nél 9, a szocialisták által fémjelzett baloldali pártoknál 6, a Jobbikban és az LMP-ben pedig 2-2 hölgy képviseli a szebbik nemet – a KDNP-ben például kizárólag Hoffmann Rózsa színesíti az összképet. A nőarány tehát maradt a régi, azaz 9-10 százalékos. A kormánypártokban tudunk két roma képviselőről, a baloldalon egyről, cigány képviselőnőről viszont egyről sem.
Új, legalábbis az átlagpolgár számára ismeretlen arcokból összesen 24 van, 10-10 a nagypártoknál, 3 az LMP-nél, 1 a Jobbiknál. Bajnai a hírek szerint visszaadná a mandátumát, és nem tudni, ki jöhet a helyére, de a baloldalon amúgy sem erőltetik az újításokat, a képviselők háromnegyede eddig is a Parlamentben ült. Az LMP-ben viszont Schifferen és Széllen kívül a másik három képviselő mind új. Kíváncsiságból megnéztük a képviselők átlagéletkorát is, és kiderült, hogy a parlament az elmúlt 25 évben nagyrészt lecserélődött, hiszen összességében 46 év a képviselőink átlagéletkora, ami pártokra lebontva úgy néz ki, hogy a fideszesek a legidősebbek a maguk 51 éves átlagával, őket követik a baloldaliak 45 éves átlagéletkorral, míg legfiatalabb csoportokat a jobbikosok (43) és az LMP-sek (42) képviselik.
Végzettség tekintetében elmondható, hogy a politikai elit nagy része a hazai tudományegyetemeken, a Corvinuson, valamint a BME-n rekrutálódik: mezei számításaink szerint a kormánypárti tömeg 56, a baloldaliak 80, a jobbikosok 50 százaléka, az LMP-sek szinte mindegyike (4 fő) rendelkezik elitegyetemi végzettséggel. Legfeljebb tucatnyi képviselőnek nincs felsőfokú végzettsége, de közel hetvenen doktoráltak, ami egyharmados parlamenti arányt jelent, e téren a Jobbik van leginkább lemaradva a maga 3 doktorával. Képzettség terén első helyen állnak a jogászok – sőt ügyvédek –, ami a törvényhozói munka jellegét tekintve sem meglepő, így nem ritka pálya, hogy egy tanítói vagy üzemmérnöki múlttal rendelkező képviselő idővel jogásszá is kiképződik. Meglepően nagy arányt képviselnek a pedagógus végzettségűek, így a kormánypárti képviselők egynegyede hellyel-közzel szakmabeliként szavazta meg az oktatásügyi törvényeket. Általában jelentős még a közgazdasági, műszaki vagy agrár szakemberek száma, de a Fidesz-KDNP-t orvosok (6) vagy szociális szakemberek (7) is jelentős számban képviselik. Más kérdés persze, hogy bajnak tekintsük-e, ha a foglalkoztatásügyi államtitkárnak gépészmérnöki végzettsége van, a szociális államtitkár városgazdász üzemmérnök, vagy az ellenzéki párt oktatási szakpolitikusa kommunikációs szakember.
Elég mesterkélt dolog lenne valamilyen társadalmi szelekciós mechanizmust találni a politikusok kiválasztódásában – állítja Krémer Balázs szociológus. Úgy véli, itt nagyon erősen hierarchikus, felülről vezényelt pártstruktúrákban egy szigorú személyzeti politika és meghatározott ismeretségi láncok alapján választják ki az embereket, nem pedig olyan szempontok alapján, hogy kikkel lehetne minél jobban leképezni a társadalmat. „Megjegyzem, a romák helyzete nem a roma képviselők arányán múlik elsősorban, mivel a nyomor közügy, vagy legalábbis annak kellene lennie” – teszi hozzá Krémer Balázs.
A parlamenti képviselőjelöltek nyilván nem hirtelen csöppennek bele az országos politika világába, hanem alacsonyabb szinten, jóval korábban kezdődik el a karrierút, például pártok ifjúsági szervezeteinek tagjaiként, önkormányzati képviselőkként, alpolgármesterekként, tanácsadókként vagy egyéb háttéremberekként. A jelöltek a politikában bizonyára jártasak, legalábbis abban a formában, ahogyan az ma Magyarországon működik, de az kétségtelen, hogy a különböző szakterületekhez még a legfelső szinteken sem értenek, a politikai hatalomgyakorlásnak ma nem feltétele a szakértelem. Ebben a kiválasztódási mechanizmusban sajnos annak ellenére sincs változás, hogy a rendszerváltás óta nagyrészt a parlamentben is lezajlott egy nemzedékváltás.
2014. 04. 11. (XVIII/15)
