Vona Gábor már 2003 februárjában látogatást tett Jemenben, és beszédet tartott egy arab konferencián. Ide a budapesti palesztin nagykövetség egy munkatársának meghívására érkezett a Jobboldali Ifjúsági Közösség képviseletében, és a független palesztin állam létrehozása érdekében szólalt fel a Szaddám-barát jemeni Baath Párt rendezvényén. Vona az első jelentősebb, írásos külpolitikai állásfoglalását a Barikádban megjelent egyik 2007-es cikkében körvonalazta. Iránt ekkor – nem kis túlzással – a muszlim világ vezetőjeként festette le: „(…) Az Egyesült Államok monopolizálta világ remélhetőleg a végóráit éli. Képtelen lesz többfrontos harcra Kínával, Oroszországgal, az Irán vezette muszlim világgal és Latin-Amerikával. Ez utóbbival sokat nem tudunk kezdeni, de az első három felé igenis találnunk kell utat.”
Az Irán iránti fokozódó nyílt elköteleződést mutatta Vona Gábor 2008. október 23-i beszéde, melyben a pártelnök a 2009-es EP-választásokra Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöktől kért választási megfigyelőket, és az iráni Forradalmi Gárda segítségét. A keleti nyitás másik fontos eleme az EU-ellenesség: a 2009-es EP-választást megelőzően a Jobbik „kiskátéja” a keleti piacszerzéssel és az Európai Uniótól való függőség enyhítésével indokolta a Kína, Oroszország, India, Japán, Irán és az arab országok felé történő „keleti irányváltás” politikáját.
A Jobbik parlamenti bejutása után Vona Gábor 2011. áprilisban mutatta be a „IV. Béla-tervet”, amely az Európai Uniótól és a multinacionális vállalatoktól való (szuverenitást sértő) nemzetközi függés megszakításának gazdasági eszközeként hivatkozik az Oroszország, Kína, Törökország, Közép-Ázsia, az arab világ és Irán nyújtotta gazdasági potenciálra.
2014. 04. 04. (XVIII/14)
