hetilap

„Kapuváron még a kutyák is szivarozni fognak” – hangzott el az optimista kijelentés azon a májusi gyárbejáráson, amelyen Adeeb Al-Barazi és Amir Jamal Aldin először tekintették meg a kapuvári húsgyárat. Az arab befektetők nem sokkal korábban írták alá az üzem megvásárlásáról szóló szerződést, és úgy tűnt, nemcsak ők csináltak jó üzletet azzal, hogy a felszámoló által kétmilliárd forintért kínált gyárhoz (egészen pontosan: Kapuvári Hús Zrt., illetve Bacon Kft.), valamint márkaneveihez 650 millió forintért hozzájuthatnak. A 2012-ben hosszas agónia után, több mint hatmilliárdos tartozással csődbe ment vállalat feltámasztása ugyanis azzal kecsegtetett, hogy a térségben újra több száz munkahelyet biztosít majd a csaknem évszázados múltra visszatekintő húsfeldolgozó ipar – még ha kutyák nem is fognak szivarozni. (A kapuvári húsüzem bezárásáról lásd korábbi cikkünket: Megrontott húsipar – A baj akkor kezdődött, amikor megjelentek a pénzügyi befektetők. Hetek 2012. december 14.)
Az persze kissé túlzó kijelentésnek tűnt a szaúdi és szír befektetők részéről, hogy az Arab-öböl országaiban már eddig is ismertek voltak a rábaközi cég termékei – hiszen a gyár sertésfeldolgozásban utazott, így termékeik iránt aligha lehetett túlságosan nagy kereslet a muszlim társadalmakban. Az viszont jól hangzott, hogy marhafeldolgozásra állnak át a gyár jelentős fejlesztésével, és a hatalmas üzleti lehetőségeket kínáló közel-keleti piacra fognak termelni.
Múlt héten azonban kiderült: a megszabott határidőig a befektetők nem utalták át a 650 millió forintos vételárat, így a nagyívű tervek kútba estek. Ez azonban nem mindenkit ért meglepetésként: már az elmúlt hetekben is megjelentek olyan iparági vélemények, amelyek szerint kérdéses, hogy a befektetés egyáltalán reális-e, illetve valóban tisztességesek-e az arabok szándékai. Önkormányzati vezetők jól ismerik azt a „műfajt”, amikor hatalmas terveket felvázoló befektetők jó áron hozzájutva egy települési ingatlanhoz, azt jelzáloggal terhelik meg, majd ugyanolyan gyorsan tűnnek el, mint ahogy megjelentek. Egy másik összeesküvés-elmélet szerint a vevők csupán a gyár vagyonának értékesítésével – vagyis lebontásával – kívántak némi haszonra szert tenni.
Kovács Csaba, az ügyletet lebonyolító Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. ügyvezetője a Heteknek nyilatkozva ez utóbbit valószerűtlennek nevezte, ugyanakkor elismerte, hogy „annyira mélyen” nem vizsgálják a pályázók üzleti hátterét, hogy az összes kockázatot fel tudják tárni. Természetesen a cégadatokat leellenőrzik, és nemzetbiztonsági szempontból is vizsgálják a vevőket – ám ebben az esetben nem merült fel kizáró ok. Itt érdemes megállni egy pillanatra, ugyanis a befektetők rendre szaúdiként jelentek meg a sajtóban, ám a Hetek információi szerint egyikük –Amir Jamal Aldin – korábban szír üzletemberként szeretett volna Kiskunmajsán márványüzemet beindítani önkormányzati segítséggel (egyébként ebben az esetben is voltak, akik ingatlanpanamától tartottak, az üzlet azonban végül azért hiúsult meg, mert a befektető nem tudott hozzáférni a polgárháborúba süllyedt Szíriában lévő forrásaihoz). Kovács Csaba szerint egyébként a szír háttér könnyen jelenthetett volna nemzetbiztonsági kockázatot. Egy másik forrásunk szerint azonban felesleges ellentmondást keresni, hiszen Amir Jamal Aldin csak helyismerettel rendelkező közvetítő ebben az ügyben, a befektetők valóban szaúdiak.
A hvg.hu szerint egyébként az arabok nemcsak márványüzembe, hanem az energetikai iparba is befektettek volna: tavasszal 1,2 milliárd forintot kínáltak az évekkel ezelőtt bezárt berentei és a tiszapalkonyai hőerőművekért, ám egy adminisztrációs hiba miatt elestek a lehetőségtől, és egy ukrán pályázó 600 milliós ajánlata nyert.
Kovács Csaba szerint egyébként a kapuvári húsüzemért ígért 650 millió forintos vételár reális, már csak azért is, mert volt olyan jelentkező, amely ennek kevesebb, mint a felét kínálta. Ráadásul az is a garanciák között szerepelt, hogy a vevőnek nem csak az ingatlanokat birtokló Kapuvári Húsipari Zrt.-t, hanem a Bacon Kft.-t is meg kellett vásárolnia. Az ügyvezető hozzátette: ezzel természetesen a több mint hatmilliárd forintot követelő hitelezők – a Magyar Fejlesztési Bank mellett a beszállítók és a dolgozók is sorban állnak – a pénzüknek csak töredékéhez jutottak volna hozzá. A legnagyobb kintlévősége a banknak van, de az ügyvezető további részleteket nem kívánt közölni az adósság megoszlását illetően. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a gyárat újra meghirdetik, bízva abban, hogy akad majd újabb jelentkező.
A Hetek információi szerint egyébként az arabok azért léptek vissza – elveszítve a pályázati biztosítékként befizetett 40 millió forintot –, mert egymás között támadtak nézeteltéréseik. Akár így, akár úgy, a szebb napokat is látott kapuvári húsgyár története újabb sajátosan magyar fejezettel gazdagodott.      
Egy, a gyár történetét testközelből ismerő szakember a problémát nem annyira a befektetők visszalépésében látja, inkább abban, hogy a pénzügyi és nem szakmai befektetők által leharcolt gyár „utóélete” nem átlátható. „A tárgyalások titokban, lefüggönyözött szobákban zajlanak, azt sem tudni például, hogy a modernnek számító eszközök közül mennyi maradt az üzemben, és mennyit adtak úgymond kölcsön” – fogalmazott a Heteknek. Hozzátette: arra ő is felkapta a fejét, amikor megtudta, hogy az arabokat egy bizonyos Mida Sándor segíti tanácsadóként. A névre rákeresve az is kiderül, miért: a többszörösen büntetett előéletű férfit 2008-ban csalásért ítélték 4 év szabadságvesztésre, miután egy kiskunfélegyházi húsipari céget több mint 150 millió forinttal károsított meg azzal, hogy sertéseit a sajátjaként értékesítette.
A szakember szerint azonban a legnagyobb kérdés mégis az, hogy a felszámoló – vagy akár maguk a beszállítók és az összesen 150 millióval „bennragadt” 95 dolgozó – miért nem tett, illetve tettek büntetőfeljelentést a gyárat bedöntő korábbi menedzs-menttel szemben. Ez szerinte azért lett volna indokolt, mert a 2011-es mérleg először 200 milliós nyereséget mutatott – mire a pénzükért aggódó beszállítók megnyugodtak –, majd hogy- hogy nem, az eredmény veszteségbe fordult. Hozzátette: nem véletlen, hogy a szlovák adónyomozók élénken érdeklődnek a  Kapuvári Hús Zrt. vezető beosztású volt alkalmazottjai – két férfi és két nő – iránt, úgy tudni, hogy élősertéssel kapcsolatos áfacsalás miatt. Az ügy szálai 2012-ig nyúlnak vissza.
Úgy véli, két dologgal magyarázható, hogy a történtek hatósági kivizsgálása elmaradt. Egyrészt folyamatosan lebegtetve volt a gyár újraindítása. Úgy tudni, még Csányi Sándor is érdeklődött az üzem iránt, ám őt – forrásunk szavai szerint – azzal „üldözték el”, hogy Kapuvárt az ő érdekeltségei miatt „kellett bedönteni”. Ez pedig biztos, hogy nem így volt, és ezt nyilván Csányi tudta saját magáról. Másrészt a feljelentői hangulatnak az sem kedvezett, hogy a hitelezők is „fogva voltak”, hiszen – a szakember állítása szerint – a dolgozók és a beszállítók is feketén kapták a járandóságuk egy részét. Ezért ők sem szerettek volna a rendőrség vagy az adóhatóság látókörébe kerülni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek