hetilap

Egy budapesti elitgimnáziumban egy fetisizált módon körülrajongott férfitanár a perverz vágyait a diákjain töltötte ki. Az ügy nem most történt. Egy hete megjelent a 444.hu-n egy cikk, amelyben az újságíró több hónapos nyomozás után nyilvánosságra hozta egy gimnáziumi magyartanár ügyét, aki huszonöt évvel ezelőtt több diákját páros vagy csoportos szexuális kapcsolatokba vitte bele. Az ak­kor huszonéves férfi főleg fiúkat vett rá közös szexre, de lányokkal is kikezdett, sőt összehozott tinédzser párokat is, akikkel aztán hármasban fajtalankodott. A nevük elhallgatását kérő egykori áldozatok a mai napig küzdenek a bántalmazás és az elhallgatás súlyos pszichés következményeivel, ugyanakkor – és ez döbbenetes  –, azt sem szeretnék, ha a volt tanárt most meghurcolnák. A gyerekek, elitértelmiségi szülők és tanárok körében egyaránt rendkívül népszerű irodalmár az ELTE Trefort Gimnázium és Gyakorlóiskola egykori diákja, később tanára volt, táborok, színjátszó körök és magyarórák zseniális főszereplője. Volt diákjai szerint nagyon értett a fiatalok nyelvén, ritka erős intellektuális és személyes kisugárzással bírt, s ezt kihasználva kerülhetett a hatása alá vont fiatalokkal egészen intim lelki, majd testi kapcsolatba. Különösen a sebezhető, bizonytalan hátterű diákokat tüntette ki sokrétű bizalmával, mígnem az egyik fiú beszámolt az apjának, aki más érintett szülőkkel együtt az osztályfőnökhöz fordult. Állítólag azért, hogy a gyerekeket megvédjék a rendőri eljárás viszontagságaitól, csendben ultimátumot adtak S. tanár úrnak: vagy felmond magától, és többé nem megy gyerekek közelébe, vagy botrány lesz. A tanár felmondott, és egyik napról a másikra eltűnt az iskolából 1989 májusában. A kilencvenes évektől egészen 2009-ig a közszolgálati televízióban dolgozott, főleg ifjúsági műsorok szerkesztőjeként, ahol állítólag folytatta megrontó tevékenységét, majd az MTV művelődési igazgatójának is kinevezték. A 444.hu cikke S.-t is megszólaltatja, a vidéki magányban élő férfi csak magáról beszél: beismeri a pedagógusként elkövetett bűncselekményeket, sajnálkozik kicsit, és azt is közli: tanárként is mindig azt tanította, hogy a bűnök következményeit nem lehet kikerülni. Kiderül, hogy 12-14 éves korában vele is ugyanezt csinálta egy idősebb fiú. Szerinte kezdő tanárként neki infantilis személyisége volt, nem ismerte fel a határokat, de állítása szerint felhagyott ezzel az életmóddal, és tagadja, hogy az MTV-ben folytatta volna a szexuális visszaéléseket. Ezt dobta a gép – mondja bocsánatkérés helyett S. a cikk zárómondatában.
S. tagadása amiatt sem meglepő, mert a tévés évei nem voltak rég, azokra már nem vonatkoztatható az elévülés. Az MTV-ben vele dolgozó, névtelenséget kérő kollegái a hírek – és lapunk információi – szerint is hallottak S. viselt dolgairól, és sokan tudni vélték, hogy intim viszonyokba bonyolódott a műsorában szereplő kamaszokkal is. A médiában és a fővárosi értelmiségi körben nagy vihart kavaró ügy kapcsán – lehet ez az uborkaszezon miatt éppúgy, mint azért, mert számos mai médiaszereplő ismerte S.-t – Urbán Ágnes médiakutató, egyetemi oktató vetette fel a legélesebben egy blogbejegyzésben nemcsak a volt iskola, hanem a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és az MTV felelősségét is annak kiderítésében, hogy mit művelt S. az intézményükben. Urbán szerint az időközben lezajlott intézményi átalakítás csak megkönnyíti az ügy tisztázását, és garanciák kialakítását is sürgeti arra nézve, hogy többé ott ilyesmi ne fordulhasson elő. Válaszul a  MTVA közleményben határolódott el az esettől, mondván: „S. Pál a közmédia integrációja előtti MTV alkalmazottja volt, munkaviszonya még a jogutódlás előtt megszűnt.”
A Trefort mostani igazgatója közleményben tudatta, mélységesen elítéli az iskola akkori (1982–1989) tanárának magatartását, a zaklatást és megrontást átélt diákjaikkal és családjaikkal együtt­-éreznek. Kezdeményezik, hogy az iskolai nevelésben és a pedagógusképzésben hangsúlyosan jelenjen meg a probléma, és segítik az ügy feltárását is. A közelmény szerint az iskolában a szülőkön kívül senki sem tudott az esetről, és más felelősöket nem nevez meg. A beszámolók szerint azonban kezdettől híre ment, hogy S. szereti a fia­tal fiúkat. Visszatetsző módon a gim­názium honlapján a sikeres egykori diákok „dicsőséglistájára” is feltették S.-t mint tévés műsorszerkesztőt és kulturális igazgatót – tehát jóval azután, hogy ügye kipattant az iskolában –,
s a neve most is ott díszeleg. Lapunk megkeresésére az egykori igazgató elzárkózott a nyilatkozattól, a tanárkollegák meg egyáltalán nem reagáltak arra, hogy anno miért hagyták futni és tovább garázdálkodni S.-t. Az egykori igazgató a Népszabadságnak megkérdőjelezhető módon annyit mondott: nem tudott semmiről, de ha tudott volna, feljelentést tett volna. Erre szokás azt mondani: ha tudott róla, az a baj, ha nem, akkor az.
Jogászok szerint ennyi idő után különösen nehéz a szexuális visszaélés bizonyítása, ezért az elkövető és a csendes közreműködők – no meg az iskola – jó hírnévhez való joga huszonöt év múltán is felülírta a nevesítést. Ez angolszász országokban elképzelhetetlen, ahol ilyen bűncselekményeknél a naming and shaming (megnevezés és megszégyenítés) elve működik, és nincs elévülés. Tehát nyilvánosan megnevezik az elkövetőt, és ezáltal is megszégyenítik. Magyarországihoz hasonló aktuális esetben S. az Egyesült Királyságban akár évtizedes börtönbüntetést is kaphatna. „Jogos az elévülés eltörléséről meg a börtönbüntetés indokoltságáról beszélni, de az is köztudott, hogy az áldozatok többsége nem a büntetőeljárásban találja meg a megnyugvást, hanem a bocsánatkérésben, a felelősség felvállalásában. Ezt helyreállító igazságszolgáltatásnak is szokás nevezni, ilyenkor az ügy nyílt tisztázása az érintett felek összeültetésével zajlik” – mondta el lapunknak Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő.
„Most ismét lenne esély a megfelelő reagálásra, az utólagos jóvátételre. De senki sem áll ki az akkori gárdából, hogy elmondja: hibáztunk, nagyon sajnáljuk, hogy ez megtörténhetett, és mindent megteszünk, hogy ez a jövőben ne fordulhasson elő. Sőt, gyakran előfordul, hogy a beszélő gyerekre vagy az ügy más kirobbantójára – például az újság­-íróra – haragszanak meg azért, mert nem lehet tovább a hallgatás falával elfedni az ügyet” – teszi hozzá a szakértő. Úgy látja, a törvényben előírt jelzési kötelezettségnél sokkal erősebb a struccpolitika: a szexuális bántalmazásra Szigetszentmiklóstól az elitgimnáziumig mindenhol ugyanúgy reagálnak az emberek, huszonöt évvel ezelőtt és most is. Ebben benne van a megfelelő szexuális nevelés hiánya éppúgy, mint a tanár-diák viszony határainak tisztázatlansága, vagy az, hogy az embereknek fogalmuk sincs, egyáltalán mi számít visszaélésnek. Viszont ha nem történik semmi, és mindenki zavartalanul folytathatja a pályafutását, akkor az ilyen helyzeteket továbbra is el fogják kenni.
„Visszhangzik az ügytől az internet, hatalmas vitákat generál, százak kommentelik a cikkeket, tehát kétségtelenül fontos a téma. A leginkább szembeötlő az, hogy rengetegen védik az elkövető tanárt, annak ellenére is, hogy elismerte tettét, és arról vitáznak, hogy mennyire menthető fel. Talán meg lehet magyarázni ezt a viselkedést, talán a visszaélés nem is volt teljesen tudatos, de felmentést adni rá semmiképp nem lehet” – mondta el érdeklődésünkre Víg Sára pszichológus, a beszeljrola.hu (szexuális bántalmazások ellenes) portál egyik szakembere. Kifejtette: sokan hangsúlyozzák, hogy S. mindemellett mennyire fantasztikus személyiség volt, milyen karizmatikus magyartanár, milyen nagy tudású, művelt ember, hogy mennyi jót kaptak tőle a gyerekek. Mintha a zsenialitás, a ragyogó intellektus, a kivételes teljesítmény valamiképp felmentene a mindenkire érvényes erkölcsi normák alól, s mintha ezt gondolnák maguk az elkövetők is, amint erre a világirodalomban is számos példa létezik. „Én azt gondolom, hogy azt mondani erre az egészre, hogy „ez van, ezt dobta a gép”, meglehetősen cinikus álláspont, ami a lehető legtávolabb esik a bocsánatkéréstől.
S ha belegondolunk: sem a szexuális nevelés, sem a hatalommal való visszaélés terén nem lett jobb a helyzet huszonöt év óta, így az eset biztos, hogy nem egyedülálló. Ez a tanár-diák viszony a testi érintkezés nélkül is messze túlmutatott a tanár-diák kapcsolaton, a lelki egyesülés könnyen átcsúszik testi közösségbe, ezek nehezen kontrollálható folyamatok, különösen egy éretlen személyiség által” – teszi hozzá a pszichológus, aki szerint az USA-ban például sokkal jobban odafigyelnek arra, hogy a tanár-diák kapcsolat egy jól behatárolható, érthető és átlátható viszony legyen. Úgy véli, hogy S. ügyének, ha jól kezelnék, nagyon sok pozitív hozadéka lehetne a jövőben a megelőzés terén is.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek