Mint forrásunk meséli, még a szoborcsoport hivatalos átadásának elmaradását bejelentő Lázár János sem értett egyet a Holokauszt Emlékévhez ennyire méltatlan ügymenettel, és ezt burkolt módon többször is nyilvánvalóvá tette hétfői sajtótájékoztatóján. A Miniszterelnökséget vezető miniszter ezt mondta például: „Lehet, hogy voltak hibák, egyeztetési hibák adott esetben, amelyek beárnyékolhatták a döntések meghozatalát”, és sajnálkozásának adott hangot, hogy elmaradt a „normális párbeszéd” a holokausztban betöltött magyar és a német felelősség kérdéséről. Elismerte ugyanakkor, hogy: „A Magyarország ellen Németország által elkövetett bűn nem mentesíti Magyarországot, nem mentesít bennünket az általunk elkövetett bűnök felelőssége alól.”
Mivel számítottak a botrányra, a kormányzati kommunikáció „rágyúrt” a témára, de úgy tűnik szükségtelenül. A tiltakozók többsége 60 plusszos, DK-s aktivista volt, akiket lekötött a téren szintén megjelenő nácibácsik és nácinénik gyomorforgató zsidózása. Forrásunk szerint nem kell mélyebb koncepciót keresni a sztoriban, egyszemélyi döntés áll a háttérben.
Orbán Viktor nyilatkozatban szólalt meg, és leszögezte, hogy az emlékmű arra hivatott, hogy „kifejezze azt a fájdalmat és megpróbáltatást, amelyet szabadsága elvesztése miatt a magyar nemzet érzett és elszenvedett”. Szerinte ugyanis függetlenségünk megléte esetén sosem következtek volna be a „megszállás hosszú évtizedei alatt tapasztalt szörnyű dolgok”. A miniszterelnök úgy látja, a szoborcsoport felállításával a kormány eleget tett azon kötelességének, amellyel „az alkotmányos rendnek, az egykori áldozatoknak és a ma élő magyaroknak tartozunk”.
2014. 07. 25. (XVIII/30)
