A kórházfinanszírozásról Zombor Gábor azt mondta, az E-alap (Egészségügyi Alap) meglévő tartalékait használhatják fel a kórházak rövid távú plusztámogatására. Az év második felében el kell készülnie egy olyan konszolidációs javaslatnak, amely középtávon megakadályozza az adósság újratermelődését – tette hozzá. Korábban leszögezte: „Amíg nem oszlatjuk el a gyanút, hogy pazarlás és párhuzamosság egyaránt megtalálható a rendszerben, nem lesz könnyű meggyőzni a kassza felett állókat.” Az átláthatóság jegyében őszre ígért javaslatcsomag egy fenntarthatóbb és jó minőségű ellátó rendszert irányozna elő.
A Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint a hazai fekvőbeteg-intézmények lejárt tartozása idén áprilisban 64,4 milliárd forint volt, ami megfelel a 2013. július közepi adósságadatnak. Tavaly novemberben 93 fekvőbeteg-intézmény kapott összesen 33,1 milliárd forintot, amelyet a lejárt szállítói tartozások kiegyenlítésére fordíthattak. Idén a 104 kórház háromnegyede van bajban, és a főváros vált a legeladósodottabb területté (3,5 milliárd). Velkey György, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke szerint mindenképpen pluszpénz kell a rendszer megmentéséhez, a nagyon alulfinanszírozott kórházi szférát muszáj konszolidálni, és a finanszírozási egyensúlyt tartósan helyre kell állítani.
A nyári gyorssegély kapcsán konkrét összeg nem hangzott el, de sajtóértesülések szerint jelenleg mindössze 10 milliárd forint van az E-alapban. Banai Péter, a nemzetgazdasági tárca államtitkára egy konferencián azt mondta: a kórházi adósságok szanálása legkorábban ősszel történhet meg, és arra egy intézményvezető sem számíthat, hogy ezt a kormány „csak úgy” kifizeti.
A helyzetet nehezíti, hogy a számviteli törvény új szabályozása szerint 4 százaléknál nagyobb hiány esetén a kórházak nem adhatnak ki több rendelést, azaz a folyószámlájukat kezelő MÁK nem állíthat ki számlát. Rendelési stopról még nincs hír, bár a 4 százalékos túlköltekezési limiten már januárban túl volt számos intézmény, köztük a fővárosi Károlyi, az ajkai, a hódmezővásárhelyi, a komlói, az esztergomi, a szentesi, a Zala, illetve a Fejér megyei kórház, az Országos Kardiológiai Intézet és a Honvédkórház. Időközben kibővült a kör az orvosi egyetemekkel is.
Velkey György a számviteli törvény módosítását szorgalmazza, mondván: az alulfinanszírozott ellátás miatt az betarthatatlan. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) szerint az esetenként átlagos 150 ezer forintot a kormányzatnak fel kell emelnie 195 ezer forintra, mert az új számviteli törvény alapján csak így maradhatnak talpon az intézmények. A Magyar Orvosi Kamara javaslatcsomagja többek közt szintén arra szólítja fel a kormányt, hogy a beavatkozások valós értékét tükröző finanszírozás biztosításával akadályozza meg az adósságok újratermelődését.
Tény, hogy a kórházak tavaly lezárult állami kézbe vétele óta az intézmények továbbra is több tízmilliárdos adósságot görgetnek maguk előtt – eleve 50 milliárd forint lejárt adóssággal indultak neki az idei évnek –, holott az államosítás oka épp a racionalizálás és a takarékosság volt. A szakemberek ezt a struktúraváltás hiányán és az alulfinanszírozott ellátáson túl a pénzkivonással indokolják, ráadásul a rendszerből kiesett az évi 100 milliárd forintnyi önkormányzati hozzájárulás is. Az EGVE szerint e nélkül az összeg nélkül a kórházak végképp lehúzhatják a redőnyt.
„2010 óta az E-alapból kivontak közel 300 milliárd forintot – ez főként a gyógyszertámogatásokat és a megelőző-gyógyító szolgáltatásokat érintette –, ám a kormány továbbra sem akar plusz pénzt beletenni a rendszerbe. Ez tükröződik a végtelen várólistákban, orvoselvándorlásban, színvonalcsökkenésben” – sorolta megkeresésünkre Havas Szófia szocialista szakpolitikus. Szerinte az államosítás másik burkolt célja, a kórházi struktúra karcsúsítása is elvetélt, mivel továbbra is a helyi lobbiérdekek, a kijárásos rendszer dominál. Hozzátette: a központosítással és pénzkivonással azt sikerült elérni, hogy a jól gazdálkodó intézmények is csődbe menjenek. Fővárosi fenntartásban az érintett 14 kórházból összesen háromnak volt adóssága, például a legnagyobb sürgősségi intézményeknek, így az Istvánnak, a Jánosnak, az Uzsokinak sem volt hiánya, de állami fenntartásba kerülve százmilliós adósságaik keletkeztek.
A kórházak leginkább a beszállítók felé vannak eladósodva, nem egy cég éves bevételének a 20-30 százalékát kiteszi a kintlevőség. Gyógyszer-, műszerbeszállító vagy takarító cégekről van szó, amelyek gyakran az adósságrendezéseknél az utolsók a listán. „A GYEMSZI lett a fenntartó szerv, minden pénzügyi döntés, közbeszerzés központosítva lett, de ettől még nem garantált a nagyobb átláthatóság, az intézményvezetők mozgástere viszont teljesen beszűkült, ami tovább csökkentette az ellátás színvonalát” – mondta Havas, aki örvendetesnek tartja Zombor nyilatkozatát arról, hogy nem kell a kórházigazgatókat kiskorúsítani. Amúgy is pozitív várakozás övezi az új államtitkár személyét, aki korábban kórházi orvosként, háziorvosként és kórházigazgatóként, végül Kecskemét polgármestereként tevékenykedett, és nyilatkozatai a szakmabeliek szerint felelős hozzáértésre utalnak.
„Konszolidáció nélkül elképzelhetetlen a kórházak további működése, de ez valóban nem hajtható végre »csak úgy«, mert rendre az a helyzet áll elő, hogy a rosszul gazdálkodó, de jól lobbizó kórházakat megmentik, miáltal a többiek ellenérdekeltté válnak a takarékoskodásban” – hangsúlyozta Havas Szófia, aki egyetért Zomborral abban is, hogy a rendszer működőképessége, a hiánygazdálkodás és az orvoselvándorlás szempontjából is óriási előrelépést jelentene a hálapénz visszaszorítása. „Egyes intézményeknél pontosan tudható, hogy egy-egy »nagy ember« műszerigénye vagy befolyása a megrendelésekre milyen szinten adósít el egy intézményt” – jegyezte meg a volt kórházigazgató.
Rácz Jenő, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház igazgatója szerint évi 70 milliárd forintot nyel el a hálapénzrendszer. „Amíg az ellátások megfelelő finanszírozása nem biztosított, addig a rendszer többi problémáján sem lehet segíteni, ez a kulcs. Mi most a többi kórházvezetővel százmilliárdos nagyságrendben szegjük meg a közpénzek fel-használási szabályait, fedezetlen kötelezettséget vállalunk azért, hogy a betegellátást biztosítsuk” – mondta el lapunknak Rácz, aki szerint az alapprobléma még 1993-ban, a teljesítmény finanszírozással lépett életbe. Azóta az átlagosnál betegebb társadalmat az OECD-átlagnál jóval kisebb ráfordítással akarjuk gyógyítani, ami automatikusan a kórházak eladósodásához vezet. Nemzetközi viszonylatban legnagyobb elmaradásunk a bérezések terén van.
Egy kórház kiadásait a lakosság egészségügyi állapota, az orvostudomány fejlettsége és a rendelkezésre álló források határozzák meg. A 2007 óta tartó uniós ciklusban 400 milliárd értékű fejlesztés történik ugyan az egészségügyben, viszont sem az uniós források, sem az OEP nem biztosítja a korszerűsített infra-struktúra működtetésének a költségeit – hívta fel a figyelmet Rácz. „Másrészt, ha nincs több pénz, akkor lehet, hogy nem kell 104 kórházat működtetni, különösen ott, ahol hiányzik az aktív ellátás megfelelő szakmai háttere” – tette hozzá Rácz, utalva a lobbiharcokra.
A finanszírozás javítására a Kórházszövetség javasolta a magánbetegek bevonására épülő „Uzsoki kórházmodell” elterjesztését, amit Rácz Jenő is pozitívnak értékel. Ebben az esetben a kórházak a közfinanszírozott ellátásoktól elkülönülten nyújtanak egészségügyi szolgáltatásokat, amire a jogszabályok is lehetőséget adnak. „A teljesítménykorlát feletti bőséges kórházi kapacitás kihasználására épülő modellben a magánbetegek kifizetik az ellátásuk teljes árát, ez a kórháznak többletbevételt jelent, amit vissza lehet forgatni a közellátásba. Aki ezt ellenzi, az az esetek jelentős részében az a magánszolgáltatói réteg, akik ebbe az irányba nyitottak” – tette hozzá a veszprémi kórházigazgató, aki egyben az MKSZ alelnöke.
„A világon mindenhol ez úgy működik, hogy ha felépítenek egy korszerű műtőt, az akkor nem ráfizetéses, ha a nap 24 órájában működik. Mi most építünk a veszprémi kórházban egy műtős blokkot 7 műtővel, amiből ügyeletben 2 műtőt fogunk működtetni, mert arra van finanszírozásunk. Ha a maradék 5 műtőbe behozok egészségturisztikai szolgáltatásokat, akkor ebből lesz hatékonyan működtethető a rendszer. A kórházunkban kövérség elleni műtéteket csinálunk, mert a sebész osztályvezető főorvosomat ezzel tudtam Ausztriából hazahozni, hogy nálunk csinálhatja ezeket a tevékenységeket. Ő a normál műtéti program után hetente 2-3 alkalommal bérli a műtőnket, a személyzetünket” – magyarázta Rácz, hozzátéve: a kórháznak minden beavatkozás után többszázezres haszna van, a paraszolvencia kizárva, számláznak, adózott jövedelem van. A műtét ára egymilliós tétel, de százas nagyságrendű várólistájuk van jelenleg. Az innovatív technológia vonzza a többi specialistát is, és bővíti a szolgáltatási palettát.
Felmerül a kérdés, vajon mekkora lehet Magyarországon a fizetőképes kereslet, ha egy térdprotézis-műtét például másfél millió forint – igaz, a várólista meg több év, az egri kórházban például legkorábban 2019 októberére tudnak most műtéti időpontot adni. Rácz Jenő szerint a gyógyturizmus óriási lehetőségeket nyitna meg a rendszerben, a versenyképességünk még a bérek megduplázásával is megmaradna, az itteni, 25-30 százalékkal olcsóbb, ám ugyanolyan korszerű ellátás vonzerő lehetne a külföldi biztosítók számára. Példaként a fogászati gyógyturizmust említi, ami 50 milliárdot hoz évente az országnak.
2014. 07. 11. (XVIII/28)
