A választások után Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter felügyelete alá kerültek a vidékfejlesztési kérdések. A politikus azóta számtalan fórumon a nagybirtokosok ellen kezdett beszélni, kicsit hasonlóan, mint korábban a renitens, a kormányból is eltávolított Ángyán József.
A hónap elején a mezőgazdasági bizottság ülésén Lázár azt fejtegette, hogy ez elmúlt hét évben (ebből legalább négy az ő kormányzati időszakukban történt – szerk.) az agráriumnak szánt források a nagy gazdasági erők kezében használódtak fel. Lázár egyenesen azt állította, hogy Orbán Viktor távol szeretné tartani a nagyüzemi lobbikat az agrárforrások felhasználásától. „Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy nyom nélkül eltüntethető az elmúlt hét év vidékfejlesztésében zajlott átrendeződés, de abban egészen biztos vagyok, hogy ez az utolsó lehetőségünk arra, hogy a vidéken zajló, nagyon negatív társadalmi folyamatokban ezeket a forrásokat az eddigieknél igazságosabban használjuk föl” – magyarázta önkritikusan a miniszter.
A negatív folyamatot minden magyar láthatja, amikor átutazik egy-egy kiüresedett és elöregedett falun. Mivel alig akad munka a kistelepüléseken, ezért a fiatalok elmenekülnek innen. A falvak körül levő földek pedig nagyon sokszor befektetőké, így némely faluban arra sincs esély, hogy visszatérjen az a korszak, amikor a háztájival és a különféle agrártermékek előállításával „sok pénzt” kereshettek a falvak lakói. Még a Kádár-korszakban is volt ilyen időszak, amit sok településen a hetvenes és nyolcvanas években épült több emeletes, több száz négyzetméteres lakóházak is bizonyítanak.
A helyiek szempontjából a legrosszabb az, ha olyanok kezébe került a föld, akik csak valamilyen tömeggyártásban termelhető haszonnövényt termelnek azon. Ilyen esetben még helyieket sem kell alkalmazni, pár kombájnossal és egy-két csúcstechnológiás géppel több ezer hektár földet képesek megművelni. A helyi életben ebből a pénzből semmit sem látnak.
A rendszert leginkább a már említett Ángyán József bírálta, aki a Jelentés a földről című ötrészes elemzésében azt írta, hogy fővárosi, politikaközeli oligarchák 16 700 hektár után kapnak állami támogatást. Ángyán természetesen legtöbbször imamalomszerűen az úgynevezett Csányi-, Nyerges-, Simicska-, Leisztinger-érdekköröket emlegette.
Éppen az előbbiek miatt, mióta Lázár Jánoshoz került a vidékfejlesztés, minden egyes változtatási ötlet során felmerül, hogy egy-egy lépés az előbb említett üzletemberek érdekeit mennyiben sérti. A héten bejelentett változtatások során is felmerült ez a dilemma, amire a miniszter annyit mondott: „engem Simicska úr érdekei nem érdekelnek, és nem nagyon érdekelnek Csányi Sándor úr érdekei sem”. Mindezek ellenére a sajtóban természetesen az intézkedések egyik olvasata volt, hogy újabb politikai üzenetet küldött a kormány – és ez a nyár egyik legforróbb témája – a Fidesz gazdasági holdudvarát uraló Simicska Lajosnak és társaiknak a területalapú támogatások megnyirbálásával.
Pedig logikai szempontból jobban védhető ez az intézkedés, mint a reklámadó, illetve az állítólag tervezett, 7 évre visszamenőlegesen beszedendő 60-90 milliárdnyi útépítőadó.
A kormány érvelése szerint ugyanis a világ mezőgazdasági termelése 1989 és 2009 között 50 százalékkal bővült, míg a magyarországi termelés jelentős ingadozással 5-10 százalékkal visszaesett. Ez elveszett munkahelyeket, elnéptelenedő vidéki falvakat jelent.
Az egységes területalapú támogatás (SAPS) eddig mindenki számára – méretétől és versenyképességétől függetlenül egyenlő mértékben állt rendelkezésre – legyen szó 4 ezer vagy 40 hektáron gazdálkodó termelőről.
A legnagyobb gazdaszervezet, a Magosz, illetve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara javaslata alapján a kormány úgy döntött: nem indokolt, hogy a méretüknél fogva egyébként is versenyképes óriásgazdaságok az eddigi formában továbbra is haszonélvezői legyenek a támogatási rendszernek. Éppen ezért az új támogatási rendszer keretei úgy kerülnek kialakításra, hogy 2015-től az egyszerűsített területalapú támogatás jogcímén az 1037 és 1200 hektár közötti területek után igényelt támogatás 5 százaléka, az 1200 hektár feletti földterületekre (ez egyébként mindössze 427 üzem) igényelt támogatásnak pedig 100 százaléka elvonásra kerül (azaz birtokonként 173 640 eurónál több támogatás nem kerül kifizetésre), és a vidékfejlesztési programba lesz átcsoportosítva.
A támogatási rendszer átalakításának vesztesei ugyanakkor csak a nagy, kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok lesznek, mivel a munkaigényes mezőgazdasági ágazatok számára a munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése érdekében a kormány elindítja a „Több munkahelyet a mezőgazdaságban!” programot, több ezer munkahely létrejöttét megcélozva ennek révén 2020-ig. Ehhez adnak 212 milliárd forint munkahelyteremtést segítő plusztámogatást. 2015-ben ez konkrétan 33 milliárd forint többletforrást jelent az állattenyésztők számára az eredetileg tervezett támogatásokhoz képest. Azért „erőltetik” az állattenyésztést, mert a szántóföldi növények termesztésénél nagyságrendileg több embert foglalkoztatnak, egy kisebb tejtermelő szarvasmarhatelepen 18-25 fejt tehénre jut egy telepi dolgozó.
2014. 07. 25. (XVIII/30)
