A közelmúltban három ilyen sztorija is volt a budapesti rendőrségnek, melyből az egyik halállal végződött. A VIII. kerületben, a Bazilikánál és a Kossuth téren is nagyjából hasonló műsor szemtanúi lehettek a járókelők: a bekábítószerezett fiatalok úgy rohantak magukból kikelve, mintha üldöznék őket, és közben feleslegesnek tűnő ruhadarabjaiktól igyekeztek megszabadulni. Szakemberek szerint ezek a tünetek az úgynevezett „vetkőző” dizájnerdrogoknak köszönhetőek, melyek intenzív hallucinációt – bőr alatt mászkáló bogarak, égési sérülések, stb. – okoznak, valamint erős hőhullámokat generálnak a szervezetben.
Az „őrjöngőket” ilyenkor a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályára szállítják. Elek István főorvos azt mondta a Borsnak, hogy van olyan napjuk, amikor 15 ilyen típusú drogtól beállt vagy rosszul lett embert fogadnak. Állítása szerint a kábítószerpiacot mára – legalábbis Magyarországon – 90 százalékban a dizájnerdrogok fedik le. A szintetikus cuccok ára sokszor ötszáz forint/adag körül mozog, így akár hajléktalanok is megvásárolhatják.
Július közepén négy újabb dizájnerdrog került fel a pszichoaktív szerek amúgy is terjedelmes listájára. Például az a szintetikus fűnek is nevezett anyag, amely tavasszal több fiatalt sodort életveszélybe (Mérgező biofű szedi áldozatait. Hetek, 2014. 05. 30.). Miközben a listázott szerek egy részét átsorolják a klasszikus – és így betiltott – kábítószerek közé, újabb házi készítésű vegyületek lépnek a helyükre a piacon. A fokozott kockázat inkább az adagolási szokásokban keresendő, hiszen a fogyasztó akkor is a szokásos adagot viszi a szervezetébe, ha az új „fejlesztésű” anyagból néhány milligramm is elegendő lenne a hatáshoz. Rendőrségi felhívások szerint a hivatalos droglistán szereplő pszichoaktív anyagból több mint tíz gramm birtoklása már bűncselekménynek minősül, amit az állam három évig terjedő szabadságvesztéssel honorál.
Van kiút a pokolból
Gyula, aki három évig nyomta magába az ajzószereket, a rendőrök által tapasztaltakhoz hasonló élményekről számolt be lapunknak. Hétvégi buliban kínálták először dizájnerdroggal, amelyet azért fogadott el, mert az alkohol már nem nyújtotta azt számára, amit korábban. Mint mondja, akkor még egy tablettától egész éjszaka euforikus állapotban tudott maradni, táncolt és keblére akarta ölelni az egész világot. Később már ugyanahhoz a hatáshoz meg kellett ismételni a bevitelt, kivéve, ha jobb minőségű cucchoz jutott, ami akár három óráig is kitartott. De aztán megint be kellett venni egyet… Előfordult, hogy nem tudta abbahagyni, és tizenkettő tabletta csúszott le a torkán egy háromnapos ébrenlét kedvéért. Amikor végül felocsúdott, Budapest egy számára ismeretlen részén bóklászott. Utána legalább 24 órát kellett aludnia, és ébredéskor az influenzához hasonló tüneteket produkált: láz, hidegrázás, levertség, erőtlenség. A legrosszabb azonban a depresszió volt, ami legalább még három napig tartott.
Gyula úgy tapasztalta, hogy már fél tabletta is létrehozta a későbbi, főleg lelki igényt az újrázásra. Ismét át akarta élni az eufóriát, a korlátok eltűnését, a gátlástalanságot, a bátorságot, a társaság kedvence állapotot. A szer bevitelekor a szívverése felgyorsult, nyelve, torka kiszáradt, hőhullámok lepték el, és néha hallucinált is: általában azt, hogy fényes nappal van, miközben éjszaka volt, de látott felakasztott fejet egy fán, állatokat és Szűz Máriát is.
Sosem tudta, hogy konkrétan mit is vesz be, a dílerek össze-vissza beszéltek, rendszeresen változtatták a csomagok nevét, külsejét, állagát. Volt, amikor kristálycukorhoz hasonló anyagot kapott, volt, hogy tablettát vagy port, amit lenyeltek vagy fölszippantottak a haverjaival. Tűre akkor váltott, amikor iszonyát legyőzve egyszer odatartotta a karját egy „szúró” haverjának, és az euforikus állapot azonnal bekövetkezett, ahogy a szer a véráramba jutott. Korábban múlik a hatása, mint a tablettának – mondja –, viszont a hatásfoka nagyobb.
Két év intravénás fogyasztás után Gyula 47 kilóra fogyott. Munkahelyén csak amfetamint használt, hogy kevésbé legyen feltűnő az állapota, de aztán mégis kirúgták, pedig tizenkilenc évesen már executive manager volt. Ezt követően sűrűn váltott munkahelyet és szállást, olykor volt, hogy benyúlt a kasszába a cégnél, kártyázott, vagy prostituálttól kért a következő adagra. A speed és a kokain drágák voltak már ebben az életformában, de dizájnerdrogot ezer vagy akár ötszáz forintért be lehetett szerezni, és a többsége nem volt tiltólistás. Több „lelőhelye” is volt, arabok, kínaiak, magyarok, cigányok kínálták a mérgeket. Gyula szerint Budapest annyira fertőzött kábítószerrel, hogy bárhonnan indul el az ember, legrosszabb esetben egy órán belül hozzájuthat egy adaghoz – legfeljebb meg kell osztania az informátorral. Előfordult, hogy a taxis igazította útba, és egy időben a VI. kerületi rendőrség melletti lakásba járt utánpótlásért.
Gyulának szerencséje volt, de sok ismerőse nem úszta meg élve. A pokolból úgy szabadult meg, hogy biztonsági őrként dolgozott egy üres épületben, és a váltótársa folyamatosan ecsetelte neki, hogy van jobb élmény a drogoknál, van szabadság, és felelős, önálló élet, ha az ember átadja az életét Istennek. Amikor megtette, még egy hónapig küzdött a droghoz fűződő lelki kötődéssel: bevette és elementáris bűntudat lett úrrá rajta. Ma már bármilyen rossz passzban van, drog nélkül jön ki belőle. „Az istenélményt semmi nem pótolhatja” – mondja nevetve.
2014. 08. 15. (XVIII/33)
