Devizahitelek ügyében évek óta zajlott a huzavona a bankok és az ügyfelek között, hogy a svájci frank és az euró árfolyamának emelkedése miatt a veszteséget kik és milyen arányban vállalják. A gyakorlat az volt, hogy a svájci frank és az euró „drágulása” miatti, azaz az árfolyamveszteségből adódó – olykor „brutális” nagyságú – többletköltség az ügyfelekre hárult, amit tetézett az is, hogy a „rossz adósok” miatti kockázatot számos pénzintézet kamat- és díjemelésekkel terítette szét a jól fizető ügyfelekre, ami azt jelentette, hogy ezeken a címleteken is többet kell fizetni a hitelek után. Ráadásul a deviza eladási és vételi árfolyama közötti különbséget is arra használták egyes bankok, hogy kockázataikat némileg csökkentsék. A mindezt lehetővé tevő szerződési formulákat és üzleti szabályzatokat a bankok és lízingcégek elfogadtatták az akkori bankfelügyelettel; ezeket a lépéseket – és ez a bankok egyik fő érvelése – az akkori jogrendnek megfelelően hozták meg. Tehát szerintük jogszerűen emelkedtek a hiteleik költségei.
Az évek óta zajló vitát a kormánypártok sajátosan oldották meg, hisz a Kúria nyár eleji jogegységi határozatára hivatkozva hoztak egy olyan törvényt, ami alapján reménytelen, hogy a bankok ezekben az ügyekben pert nyerjenek. Így nem lehet őket azzal vádolni, hogy befektető- és bankellenesek lennének, miközben a Fidesz vezérkara népszerű döntést hozhatott, hiszen Magyarországon jelentős a bankellenes hangulat.
A Kúria nyár eleji jogegységi határozata szerint az árfolyamrés (amikor eltérő vételi és eladási árfolyamot alkalmaztak a pénzintézetek) tisztességtelen; az árfolyamkockázat alapjaiban ugyan nem az, tehát a devizahitel-szerződések érvényesek, az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességét pedig meg kell vizsgálni. A Kúria hét kritériumot fogalmazott meg, hogy mikor tisztességes egy szerződés – amit az Országgyűlés törvénybe iktatott –, de ennek a hét feltételnek szinte lehetetlen megfelelni. Az üzleti és politikai elitben is több emberrel beszéltünk, ami alapján egyértelműen az a közvélekedés, hogy a bankok számára reménytelen utólag ezeknek az idén nyáron megfogalmazott és formába öntött kritériumoknak megfelelni.
2014. 09. 05. (XVIII/36)
