A Fideszben az a közvélekedés, hogy a jelenlegi szereposztásban, az ellenzék politikusi garnitúráját tekintve tízből tízszer ők győznének. Azt is elképzelhetőnek tartják, hogy évtizedes jobboldali kurzus érkezett el Magyarországra. Nemzetközi példát is tudnak az ilyenre, hisz Bajorországban évtizedek óta a jobboldal van hatalmon, Németországban pedig az is előfordult, hogy Helmut Kohl tizenhat évig kormányzott. Ez idő szerint ugyanis sem a baloldalban, sem a Jobbikban nem látják azt a potenciált – vezetői között pedig azt az IQ-szintet –, hogy azok bármikor megfordítsák az országos politikai erőviszonyokat. Ennek a fölénynek pedig nemcsak Orbán Viktor rutinja, megérzései, retorikai képességei és politikai gyakorlata az oka, hanem az is, hogy – legalábbis szerintük – a Fidesz második vonala is professzionálisabb szinten űzi a politikát, mint az ellenzék vezetői közül bárki. És érdekes módon ez összefüggésben áll az önkormányzati választásokkal.
Orbán Viktor ugyanis népszerű egykori és jelenlegi polgármesterekkel vette körül magát.
A gazdasági ügyekben Rogán Antal, az V. kerület leköszönő polgármestere a legaktívabb, általános politikai témákban Kósa Lajos, Debrecen volt első embere, míg a kormányzati programok operatív végrehajtásért Lázár János felel, aki Hódmezővásárhely városát irányította. A párt kommunikációs igazgatója Józsefváros nagy fölénnyel újraválasztott polgármestere, Kocsis Máté. Tehát a miniszterelnök – akarva vagy akaratlanul – népszerű, a választói néplelket közelebbről ismerő, többséget közvetlen „harcban” szerezni képes városvezetőket tett a Fidesz arcaivá. Ez azért is érdekes, mert a baloldalon a sikeres polgármesterek nincsenek a pártok operatív vezetésében és elnökségében, míg a Jobbik esetében erre – új párt lévén – nem volt lehetőség.
2014. 10. 17. (XVIII/42)
