A boldoguláshoz ma az érettségi önmagában kevés, több diplomásra lenne szükség – vélekedett az MTA elnöke, Lovász László a Népszabadságnak adott interjújában. Az MTA elnökének ez volt az első politikai felhangú megnyilatkozása, melynek során kitért az új felsőoktatási stratégia vitás pontjaira, cáfolta a diplomás túltermelés teóriáját, hiányolta az esélyegyenlőség garanciáit, és többek közt kiemelte azt is: a felsőoktatásra fordított összeg – a GDP 0,5 százaléka – a következő években nem változik, holott ennek minimum a kétszeresére lenne szükség. „Minél több fiatalnak kell egy olyan általános képzést nyújtani, amelynek segítségével viszonylag könnyen meg tudja tanulni egy-egy szakmán belül a változásokat. Hogy ezt most érettséginek nevezzük? Nehezen tudom elképzelni, hogy egy komoly szakmunkásnak ne kelljen nyelvet tudnia, mert angolul van a használati utasítás a nyersanyagon és a szerszámon, az interneten hozzá kell férni angol nyelvű szövegekhez” – fejtette ki Lovász László.
Az MTA-elnök véleménye lényegében összecseng azzal a tanulmánnyal, amely egyidejűleg jelent meg az MTA Közgazdaságtudományi Intézete és a Corvinus Egyetem Emberi Erőforrások Tanszéke kutatóinak tollából, Az érettségi védelmében címmel. Az értekezés cáfolja az érettségit adó – szakközépiskolai és gimnáziumi – képzések visszaszorításával kapcsolatos kormányzati érveket. Például azt, hogy ma mindenki diplomát akarna, vagy adott esetben a szakmunkás végzettség többet ér, mint az érettségi, a bölcsészek munkanélküliek, vagy hogy a duális képzés a közismereti tárgyak kiiktatását jelenti.
Az adatok azt tanúsítják, hogy nem a diplomaszerzés az uralkodó tendencia, az emberek nem fordultak el a középfokú szakképzéstől. A középfokú szakképzettségű fiatalok aránya 1-2 százalékkal csökkent 1967-hez képest, ami a korosztály mintegy 37 százalékát jelenti, a diplomát is szerzőkkel együtt pedig már közel 50 százalékát. De a szakképzésen belül volt egy átrendeződés, mert a rendszerváltás után sokan áramlottak át az érettségit is adó szakképzésbe, azaz a szakközépiskolákba.
„Minden adat azt mutatja, hogy akinek van egy érettségije és amellett egy szakképesítése, az ezerszer jobban boldogul a munkaerőpiacon, mint az, akinek kizárólag szakmunkás-bizonyítványa van” – mondta el lapunknak Varga Júlia szakközgazdász, aki a 2008-as oktatásügyi Zöld könyvnek is társszerzője volt. Az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt 20 évben a szakiskolát végzetteknek átlagosan 8 százaléka volt munka nélkül, míg a szakközépiskolát végzetteknek csupán 4,8 százaléka, az összes érettségizettnek (a diplomásokat is beleértve) pedig 3,9 százaléka. S ha foglalkoztatják is a szakiskolai végzetteket, ők kétszer akkora eséllyel kényszerülnek betanított és segédmunkák végzésére, mint az érettségizettek.
A bérkülönbség is nagy: a szakközépiskolát végzettek 25 százalékkal többet keresnek, mint a szakiskolából kikerülők. Ez az aktív életpálya egészén 8–8,5 millió forintos többletet jelent. Mi több, az érettségizett szakmunkások bérelőnye éppen azokban a klasszikus ipari és szolgáltató foglalkozásokban a legmagasabb (lakatosok, forgácsolók, hegesztők, ipari és építőipari szerelők), ahol a kormányzati és kamarai elképzelések szerint különösképpen nincs szükség középiskolai szintű, a teljes értékű érettségire felkészítő képzésre. A gimnáziumi és szakközépiskolai végzettségűek munkaerő-piaci „felértékelődésének” elsődleges oka a gyenge színvonalú szakiskolai képzés: a hozzáadott pedagógiai érték a szakiskolák esetében a legkisebb. A szerzők megállapítják, hogy a szakiskolai képzés nem fordít kellő időt a tanulást elősegítő általános készségek fejlesztésére, s ez vezet ahhoz is, hogy a szakiskolai és a szakközépiskolai végzettségűek bérkülönbsége az életkorral együtt folyamatosan nő.
Az általános képzés, illetve az alapkészségek fontosságára mutatnak rá a duális szakképzés külföldi példái is. Azokban az észak- és nyugat-európai országokban ugyanis, ahol sikeres duális rendszerek működnek, a tanulók megfelelő alapképzés után lépnek a szakképzésbe, majd a munkaerőpiacra. Németországban a szakmunkástanulók közel 8000 közismereti óra után kezdik a szakmatanulást, míg ez az érték Magyarországon 5742 óra. Dániában a hároméves szakoktatás 9 éves általános iskolára és gyakran egy további előkészítő évre épül.
Ami a „diplomás túltermelést” illeti, hazánk még a legfiatalabb korosztály (25–34 évesek) esetében is az uniós értékek alsó harmadában van. A kormány különösen a bölcsész szakok feleslegességét emlegeti, miközben az adatok szerint a bölcsészek foglalkoztatottsága nem marad el a mérnökökétől, és a két szakmacsoport képviselői egyforma arányban végeznek felsőfokú képzettséget nem igénylő munkát.
A korosztályok felének szakmunkásképzésbe terelése egy korai szelekciót jelent, amelynek következtében az érettségi és a diploma széles tömegek számára elérhetetlenné válik, azaz tovább nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek.
„A jelenkori technológiai fejlettség mellett a szakképzés modernizációja csak az általános ismeretek bővítésével hajtható végre, amihez elengedhetetlen az általános iskolai oktatás megerősítése. Ez időigényes folyamat, addig is hagyni kellene a fiatalokat érettségihez jutni” – hangsúlyozta Varga Júlia.
„A 2010 óta folytatott oktatáspolitika teljesen ellentmond minden ténynek, s ezt évek óta jelzik a szakemberek. Egyetlen adat sincs, ami a kormányzati érveket alátámasztaná, és nincs olyan ország a világon, ahol direkt csökkentenék az iskolázott emberek számát” – mondta lapunknak Erdőss Gábor, a PM szakpolitikusa. Ráadásul a szakképzés színvonalát – ami eddig sem volt megfelelő – tovább rontották a közismereti tárgyak kurtításával, a képzési idő rövidítésével. Hozzátette: a kormányfőnek szívügye a munkaalapú társadalom, ami alatt egy szűk lojális elitet és nagy tömegű fizikai munkást ért, miközben világszerte a szolgáltató szektor és a tudásipar fejlődik. Erdőss szerint nem pusztán téveszmékről van szó, hanem hatalmi érdekről, tudatos társadalomátalakításról, egy alulképzett közmunkástömeg, új jobbágyság létrehozásáról.
A középfokú oktatás átalakításának pontos menetrendje egyébként máig nem ismert. Idén, talán szeptemberben kerül át a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM), illetve annak új illetékes szervéhez a mintegy 500 szakképző és szakközépiskola, köztük vegyes profilú intézmények is. Hiller István volt oktatási miniszter szerint a gimnáziumi részeket bezárják, egyrészt mert az NGM-et feltehetően financiális szempontok vezérlik, másrészt aligha valószínű, hogy fenntartói társbérletre vállalkozna az EMMI-vel. „Ilyen a magyar oktatáspolitika történetében még nem volt, hogy többféle állami központból irányítsák a közoktatást. Ráadásul az NGM-ben semmilyen apparátus nincs, amely értene az iskolarendszerű oktatásirányításhoz” – mondta lapunknak a volt szocialista szakminiszter.
2015. 01. 16. (XIX/3)
