A 2000-ben alakult, 31 tagot és további 10 megfigyelő országot, illetve nemzetközi szervezetet tömörítő szövetség fő célja a holokausztemlékezés és -oktatás előmozdítása és támogatása. Magyarország 2006-ban egyszer már ellátta a szervezet soros elnöki tisztjét, amely a kanadai Torontóban megrendezett 2013-as októberi ülésén egyhangú döntéssel ismét hazánkat bízta meg a 2015-ös elnökségi teendőkkel. Prőhle Gergely, külügyi helyettes államtitkár – akinek oroszlánrésze volt a pozíció elnyerésében – akkor így nyilatkozott: „a 2015-ben esedékes elnökség szervesen illeszkedik, s egyben folytatása és széles körű nemzetközi elismerése annak a kiemelt kormányzati elkötelezettséget jelző folyamatnak, amely a 2012-ben megrendezett Wallenberg Évvel kezdődött és a 2014-es Holokauszt Emlékévvel folytatódik”. És valóban, az előttünk álló hetvenedik emlék-év ambiciózus kormányzati tervei alapján bárki egyetérthetett szavaival.
A viharfelhők ezt követően kezdtek el gyülekezni, majd a Sorsok Háza (eredeti nevén: Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ) „államosításával”, a Mazsihisz központi ünnepekre vonatkozó bojkottjával és a német megszállási emlékmű dafke felállításával a nemzetközi szervezet bizalma igencsak megingott Magyarország alkalmasságában. Tavaly júniusban az IHRA több tagállama emelt kifogást a magyar szerepvállalás ellen, és szóvá tették, hogy az újonnan alakult Országgyűlés Dúró Dórát (Jobbik) választotta a kulturális bizottsága élére. A Simon Wiesenthal Központ is értetlenségét fejezte ki a soros elnök Nagy-Britanniának azzal kapcsolatban, hogy egy olyan országnak szándékszik átadni a stafétát, amelyik rendre megsérti azt a stockholmi nyilatkozat néven emlegetett tagországi vállalást, hogy a holokauszt alapos és tárgyszerű bemutatására törekszik, valamint illendően emlékezik meg az áldozatokról. Az USA 30 zsidó származású kongresszusi képviselője szintén Magyarország alkalmasságát kérdőjelezte meg abban az Orbán Viktornak írt nyílt levelében, amelyet a Szabadság téri emlékmű miatti felháborodás és a Jobbik-jelenség hívott életre.
Nem telt el két hónap és hazánkba repült az IHRA elnöke, Sir Andrew Burns és a szervezet főtitkára, akik megbeszélést folytattak Andrew Baker rabbival (American Jewish Committee), Heisler Andrással, a Mazsihisz elnökével és Prof. Dr. Haraszti Györggyel, a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont kuratóriumának elnökével, továbbá a Sorsok Háza igazgatónőjével, Dr. Schmidt Máriával. A Terror Háza főigazgató asszonya bemutatta számukra a projekt terveit és a tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy: a Sorsok Háza nem válik a Páva utcai emlékközpont versenytársává; a kiállítás történelmi és oktatási anyagát nemzetközi tudósokból álló csoport lektorálja; és az IHRA nem járul hozzá a Sorsok Háza koncepciójához mindaddig, míg nem egyeztetett a magyar és nemzetközi szakértőkkel és a magyar zsidó közösséggel. Ennek részeként a főigazgató asszony stábja folyamatosan egyeztet a Mazsihisszel.
2015. 01. 09. (XIX/2)
