hetilap

Angela Merkel magyarországi öt órájából kétségkívül a hazai zsidóság profitált a legtöbbet. A Dohány utcai zsinagógában tett látogatása túlmutat a protokolláris kötelezettségeken, emlékezet- és aktuálpolitikai üzenetet is hordoz. Tulajdonképpen a kontinens vezető hatalma terjesztette ki védőszárnyait (nem a megszállási emlékműét) Közép-Kelet Európa legnagyobb zsidó közösségére.Nem sok ideje maradt azonban a Mazsihisznek az ünneplésre. Egyfelől meg kellett magyarázni a németeknek, hogy mit keresett egy külügyi helyettes államtitkár ott, ahol semmi dolga nem volt, másfelől már az esemény másnapján, az akkor még lakájmédia vezető hírként hozta, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda a Dohány utcai beléptetési rendszer ügyében nyomoz. Tessék! Ilyenekkel kvaterkázott a német kormányfő…Ez a nyíl jött szemből, de becsapódott egy hátulról is. Heisler Andrásnak pechje van, hogy áprilisban lesz tisztújítás a Mazsihiszben.A Hetek legutóbbi számában nyilatkozó szövetségi elnök szavait Angela Merkelről és Adolf Eichmannról jóhiszeműen ugyanis nem lehetett félreérteni. Idézet következik: „Történelmi epizód volt a magyar zsidóság életében Angela Merkel Dohány utcai zsinagógában tett látogatása. Német részről utoljára Adolf Eichmann volt ilyen magas rangú vendégünk. Kancellár aszszonnyal folytatott tárgyalások ugyanabban a teremben zajlottak, ahonnan Eichmann halálos parancsait osztogatta. A látogatás számunkra azt üzeni, hogy Németország figyel az európai kisebbségekre, az európai zsidóságra, és kiemelten Közép-Kelet-Európa legnagyobb zsidó közösségére, a magyarra.” Idézet vége.Hagyjuk most, hogy ebből online médiumok kattintékony hírt kreáltak (pl. Eichmannéhoz hasonlította Merkel magyarországi látogatását), ez pénzkérdés. Házon belül viszont azt kihámozni, hogy Heisler „összefüggésbe hozta” Merkelt a deportálások levezénylőjével, igazi bravúr. A regnáló Mazsihisz-elnök egy kommünikében kényszerült tisztázni, hogy – mint az nyilvánvaló – lapunknak adott nyilatkozata arról szólt, hogy Németország milyen nagy történelmi utat járt be a soától napjainkig. Ettől függetlenül bocsánatot kért mindazoktól, akiket megbánthatott mondataival.Az utódja szavainak új értelmet adó Feld­májer Péter már egyenesen a kancellár asszonytól kért bocsánatot. Ráadásul a „magyar zsidóság és a magyar emberek túlnyomó többsége” nevében. Olyanért, ami meg sem történt. Komolyan gondolja a Mazsihisz korábbi elnöke, hogy Heisler nem tud különbséget tenni Németország akkori és mostani vezetése között, és ezt éppen egy történelmi jelentőségű találkozó után fejti ki a sajtónak? Vagy csak elnökválasztási kampány van, ahogyan arra több zsidó médium találóan rámutatott. Amúgy kizártnak tartom, hogy azok, akiknek a szavazatára szükség lehet az elnökcseréhez, olyan buta emberek, hogy megeszik ezt a kefét.Nem lehetett volna inkább egy kicsit örülni a magyar zsidóság sikerének? Annak, hogy mekkorát lépett előre a közösség a német kormányfő gesztusával idehaza és a nemzetközi színtéren? Csak úgy, ambíciók nélkül. (szz)