Extenzív növekedés, elképesztő címmennyiség, időnként meghökkentő példányszámok – nagyjából így foglalható össze az utóbbi időszakban egyre nyilvánvalóbb válságtüneteket produkáló könyvpiaci üzleti modell lényege, alapja pedig a kiadók és a terjesztői hálózatok egymásra épülése. A robbanásszerű növekedésre épülő modellnek a fogyasztók rövid távon az előnyeit élvezték, ám a piac néhány szegmense nagyon megsínylette a nyomott árú versenyt. Ilyen volt az albumok piaca, amelyet a saját hálózattal rendelkező kiadók gyakorlatilag letaroltak az egyes megjelent albumokhoz hasonló kivitelű, azoknál jóval olcsóbban árult termékeikkel.
„Legális rablás”
A piac problémáival a nyilvánosság legkorábban 2014 áprilisában szembesülhetett, amikor Szabó Tibor Benjámin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője nyílt levelet írt a hvg.hu-n L. Simon Lászlónak, az akkori Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnökének. Szabó ebben szokatlanul nyíltan leírta, miért és hogyan teszi tönkre a piacot a könyvkereskedő cégek működésének logikája, amelyek szerinte kiéheztetik a kiadókat, szerzőket és a könyvgyártás számos más szereplőjét. Szabó Tibor Benjámin levelében egyenesen legális rablásnak nevezi a terjesztés kialakult gyakorlatát.
„A szerző megírja művét, a kiadó könyvet csinál belőle, amit odaad a kereskedőnek, aki a könyvet eladja az olvasónak. A magyar könyvészet régóta lappangó betegsége a bizományosi könyvterjesztés nevű legális rablás. A bizományosi terjesztés azt jelenti, hogy a kiadók a könyvek kereskedésbe adásakor nem, csak a fogyás ütemében, 60-180 napos ciklusokban elszámolva (amelyet újabb 90 napos számlázási ciklus is hosszabbít) kapják meg a könyvek ellenértékének átlagosan 47 százalékát (mert a fogyár átlagosan 53 százaléka eleve a kereskedőnél marad, árrésként)” – írta.
2015. 04. 24. (XIX/17)
