Békéscsaba vasútállomása, kora reggel. Az évek óta zajló felújítás komoly fennakadást okoz az utazóknak, de ezt tavasztól növelte az a rendszertelenül megjelenő migránstömeg, amelynek tagjai egy-két éjszakát töltöttek a város túlzsúfolt befogadóállomásán, majd az ott kapott bürokratikus, magyar nyelvű útbaigazítás alapján Debrecenbe indultak a helyi vasútállomásról.
Reggelente kaotikus állapotok uralkodnak a peronokon, csak egy kis létszámú, önkéntesekből álló csapat segít a vasút munkatársai és a hivatalos szervek mellett a tömegnek a vonatok felől tájékozódni és elindulni a közúton százhúsz kilométerre lévő debreceni állomásra. Károly az önkéntesekből álló társaság egyik tagja, angolul segít a papírokat lóbáló migránsoknak. Akad olyan önkéntes a csoportban, aki urdu és pastu nyelven magyaráz a vonatra felszálló kisebb csoport tagjainak. Csak Szolnokig szabad utazniuk, ott kell átszállni egy Debrecen felé menő vonatra, mert ha továbbmennek Budapest felé, a Keleti pályaudvaron a készenléti rendőrök idegenrendészeti eljárás alá vonják őket.
Az önkéntesek négynyelvű papírt osztogatnak a migránsoknak, amelyen a fenti információk is megtalálhatók. A Békéscsabán átutazó migránsok ügyében az idegenrendészeti eljárás a debreceni befogadóállomáson zajlik, Békéscsaba csak a gyűjtőhelye a határ mentén előállított menekülteknek. Itt kapnak egy ideiglenes számot, amivel utazhatnak, majd egy karszalagot, amit persze a táborból való kilépés során azonnal letépnek és eldobnak.