Hosszú idő telt el a legutóbbi NB I-es Békéscsaba–Vasas meccs óta, hiszen mindkét csapat most jutott vissza az első osztályba. „Tíz hosszú év az élvonal nélkül, nagyon vártuk ezt a szezont” – mondja a lelátón mellettem ülő veterán törzsszurkoló, Kovács Sándor. Délután négy óra van, 37 fok árnyékban. A pályán 40 fok felett a hőmérséklet és a negyven feletti öregfiúk, az Előre arany korosztálya játszik Détári Lajos és barátai csapatával. Détári, az utolsó magyar világsztár nincs itt, de a hiányát nem érzi a csapata, mert a kétszer húszperces játékidőben 6–1-re nyernek.
Hullámvölgy után
Az élvonalba kerülés érezhető változásokat hozott a Kórház utcai pálya környékén, mindenütt tisztaság, rend és fegyelem, a meccs előtt több a sárga mellényes biztonsági őr, mint a szurkoló. Bár regisztráció nincs, jegyvásárlás csak személyi igazolvánnyal lehetséges. A mérkőzésre várva a bérletesek szektorában beszélgetek a csapat történetét kívülről fújó Kovács úrral. Először a pályán lévő öregfiúk csapatáról mesél, mondandóját időnként ordibálással szakítja meg egy-egy elhibázott helyzet miatt. Az egykori, hazai berkekben komoly sztárnak számító Ottlakán pályára lépésekor, majd első labda érintésekor hangosan megjegyzi: „Miska, rajtad nem fogott a kor, húsz éve se tudtál egyenest rúgni a labdába, most se megy”.
2015. 08. 14. (XIX/33)
