Az előző kormányzati ciklusban viharos körülmények között távozott agrárállamtitkár, Ángyán József vesszőparipája volt, hogy a magyar mezőgazdaság egyre jobban hasonlít az igazságtalan társadalmi körülményeket, elszegényedést okozó latin-amerikai agráriumra, és a folyamat csak kormányzati eszközökkel állítható meg. Ángyán azért szereti emlegetni Dél-Amerikát, mert ott a kontinens országainak függetlenné válása után is fennmaradt a spanyol gyarmati uralomra jellemző nagybirtokrendszerre épülő agrármodell. A jó minőségű föld nagybirtokosok kezében van, akik a profit elenyésző részét forgatják csak vissza a helyben lakók számára, akiknek nincs vagy alig van földjük, így nevetséges bérért dolgoznak az amúgy jövedelmező narancs-, banán- és egyéb ültetvényeken.
Európa több országában igyekeznek egy ehhez hasonló birtokstruktúra kialakulását elkerülni. A régebbi uniós tagállamok közül Franciaország, Svédország, Finnország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Dánia, Németország, Ausztria, az új tagállamok közül Lengyelország és Szlovénia alapelvként fogalmazza meg – a falvak védelmében és szociális indokokból – a kisbirtokok védelmét a birtokkoncentrációval szemben. Franciaországban bármekkora földbirtokkal rendelkezhet bárki, de csak egy részét használhatja ő, a többit kötelezően haszonbérletbe kell adnia. Az üzemi birtokméret általában 25 hektár, de a birtokmaximum 125 hektár, egyes ágazatoknál lehet 250 hektár is. Dániában a földvásárlónak a megvásárolt területre kell költöznie, és helyben kell adóznia. Még Angliában is 70-80 hektár az átlagos földbirtok.
Az ellenzékben megfogalmazott programja szerint a „zöldbárók” ellen küzdő Fidesz 2010-ben azt ígérte, hogy a nagybirtokosok helyett a helyben lakó kis- és közepes gazdaságok tulajdonosait fogja támogatni. Az akkori Fidesz-program szerint ez a falvak megmentését is jelenthetné, mivel – a nagybirtokellenes érvelés szerint – ha egy faluban életképes, helyben lakók által vezetett gazdaságok működnek, akkor a településen maradó pénzt szolgáltatásra költhetik, aminek következtében nem ürülnek ki a falvak, így azok nem válnak szociális gettókká.
A Fidesz 2010-es agrárprogramját kidolgozó Ángyán József azért szakított a Fidesszel, mert számításai szerint a 2010 és 2014 között lezajlott állami földbérleti pályázatokon „nagybirtokos”, a professzor által Fidesz-közelinek nevezett oligarchák taroltak, némelyikük fennhatósága alá – 20 évig tartó haszonbérlettel – több ezer hektárnyi föld került. Elemzései szerint számos faluban egy hektárnyi föld sem került helyiek bérleményébe, ami egyet jelent a település halálos ítéletével. A politikus nem fukarkodott a jelzőkkel, szerinte oligarchák, zsákmányszerző gazdasági csoportok és maffiacsaládok irányítják a magyar agráriumot.
2014 után érdekes módon az illetékes agrárminiszter helyett Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter lett az „erős ember” a kormány agrárpolitikájában, aki az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának meghallgatásán bizonyos értelemben átvette Ángyán koncepcióját, és amellett tört lándzsát, hogy a mezőgazdaságban a nagybirtok arányát a jelenlegi 50 százalékos szintről 20 százalékra kellene csökkenteni. Lázár ekkor arról is beszélt, hogy a korábbi években a területalapú támogatások 70-80 százaléka a birtokosok 10-20 százalékánál landolt, és a vidékfejlesztési gazdasági támogatások is 70-80 százalékban nagyüzemekhez kerültek. (Ez volt egyébként Ángyán József másik kritikája a 2010 és 2014 közötti agrárpolitikáról.)
Mindenesetre az új, 2014-ben kezdődő kormányzati ciklus első hónapjaiban drasztikusan átalakították az úgynevezett területalapú támogatások elosztási metódusát, amivel az úgynevezett oligarchák, így – egyebek mellett az azóta Orbán Viktorral látványosan összevesző – Simicska Lajos mezőgazdasági érdekeltségei is milliárdoktól estek el.
Lázár János a múlt héten – a gazdákat tömörítő Magosz és a Nemzeti Agrárkamara koncepciójára hivatkozva – újabb agrárprogramot jelentett be, amelynek mottója az egykori kisgazdapárti szlogen lett: „A föld azé legyen, aki megműveli”. A program szerint 300–380 ezer hektár állami földterületet értékesítenek, méghozzá az igazi „kisgazdáknak”. A területeket bérleti szerződéssel együtt adják el, de a most lefektetett szabályok alapján a jelenlegi bérlők kétharmada-négyötöde nem tud majd vásárolni. Előírás lesz az is, hogy kizárólag magyar állampolgároknak lehet állami földet eladni, közülük is csak az élethivatásszerűen földművelést végzőknek és a helyben (20 kilométeres körön belül) lakóknak. Csak nyilvános értékesítésre lesz lehetőség: a 3 hektár alatti területek esetében nyilvános hirdetéseken keresztül értékesítenek majd, efölött pedig kizárólag nyilvános árveréseken a megyei jogú városokban. Az árveréseken a helyi piaci ár plusz 10 százalék lehet a minimális kikiáltási ár, ez alatti ajánlat esetében nem adják el a földet. Az értékesítés után 20 éves elidegenítési, terhelési tilalmat jegyeznek be, és szintén 20 éves – egyoldalúan gyakorolható – visszavásárlási jogot is kikötnek. A vásárlókat támogatandó, a Magyar Fejlesztési Bank 20 éves, kedvezményes, maximum 2,5 százalékos kamatozású hitelt biztosíthat majd a vevőknek.
Az ellenzéki politikusok az MSZP-től az LMP-ig, a Jobbiktól a PM-ig egyöntetűen a fideszes klientúra kistafírozására alkalmas földmutyinak minősítették a terveket. A kritikák szerint hetek óta erőltetett menetben zajlik az úgynevezett aranykalászos gazdaképzés, melyen – fogalmazott Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese – tudomásuk szerint üzletemberek, ügyvédek szereznek papírt arról, hogy földművesek. A politikus meggyőződése, hogy újra a „csókosok” fogják megkapni a földet, az MFB-től is majd bennfentesek jutnak kedvezményes hitelhez és ezáltal tulajdonképpen ingyenföldhöz.
Egy kormányzati agrárszakember ezzel szemben úgy vélekedett lapunknak, hogy a program eddig nyilvánosságra került elvei elméletileg alkalmasak arra, hogy valóban a „földéhségben” szenvedő helyieknek juttassanak földet, de a (ma még nem kidolgozott) részletszabályok miatt nem lehet biztosan állítani, hogy nem lesznek olyan kiskapuk a rendszerben, amelyek a strómanoknak adnak lehetőséget arra, hogy földhöz jussanak. Az is biztos, hogy önmagában ez a program, még akkor is, ha az eredeti szándékok szerint a helyi kis- és középgazdákat juttatná földhöz, kevés ahhoz, hogy a Lázár János által szorgalmazott 80–20 százalékos arányt „előállítsa”. Forrásunk számára az tűnt aggasztónak, hogy információi szerint a program beindításának egyik fő indoka az volt, hogy bevételt generáljanak a költségvetésnek. Ezen olvasat szerint a többi magyarázat inkább paravánul szolgál a pénzszerzési akcióhoz.
2015. 09. 04. (XIX/36)
