Mély nyomokat hagyott a Fidesz elitjében, hogy 2002-ben az Orbán Viktornál szerintük jóval gyengébb politikai és retorikai képességekkel rendelkező Medgyessy Péter, majd 2006-ban a KISZ-es múltú Gyurcsány Ferenc egy lesajnált teljesítményű MSZP–SZDSZ kormányzati ciklust követően váratlanul legyőzte Orbán Viktort. A jobboldalon az lett az uralkodó nézet, hogy ennek legfőképpen a baloldali médiafölény volt az oka, jelesül az a vélt vagy valós tény, hogy a magyar sajtóban a balliberális véleményvezérek voltak túlsúlyban.
Átmeneti időszak, vagy mutyikorszak?
A 2002-től kezdődő nyolcéves szocialista kormányzás időszaka alatt az volt a Fidesz médiastratégiája, hogy kiépítsen egy önálló, a jobboldal identitását meghatározó alternatív médiavilágot. Ennek kialakításában és működtetésében kulcsszerep hárult a Fidesz gazdasági hátországát biztosító Simicska Lajosra, aki ebben az időben Fidesz-közeli heti- és napilapot, hírtelevíziót, rádiót üzemeltetett. 2002 és 2010 között jelentős volumenű állami hirdetések landoltak Simicska orgánumainál is. Igaz, hogy a szocialista „pénzosztás” a baloldali médiumok felé lejtett, de – a Mérték Médiaelemző Műhely pontos hirdetési összegekről szóló tanulmánya szerint – korántsem olyan mértékben, mint 2010 után, az új Fidesz-érában a jobboldali sajtó felé. Az új korszakban előfordult, hogy a Simicska-istállóhoz tartozó fő jobboldali napilap (Magyar Nemzet) és fő hetilap (Heti Válasz) hirdetési bevételeinek több mint 40 százaléka állami forrásból érkezett, míg egyes balos lapoknál teljesen elzárták a pénzcsapot.
2015. 10. 22. (XIX/43)
