Már a 2018-as választásra készül a Demokratikus Koalíció. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke – a tervek szerint – lapzártánk után, csütörtökön mutatja be Sokak Magyarországáért című politikai röpiratát, mellyel az egész baloldali politikai közösség számára kínál ideológiai alapot.
A DK három fő lépésben gondolkodik a kormányváltás érdekében: meg akarnak egyezni a baloldal többi pártjával, hiszen a választási rendszer csak akkor ad esélyt a kormánypárti jelölt legyőzésére, ha egyetlen erős ellenfél indul vele szemben. Gyurcsány Ferenc szerint a megegyezés elsősorban az MSZP-re vonatkozik, és esetleg az Együttre: a többi baloldali vagy balliberális párt olyan jelentéktelen, hogy nem érdemes velük kalkulálni.
Ha megvan a pártok megállapodása – ami lehet egy választási párt is –, közös vezetőt kell találni. Gyurcsány a Hetek munkatársának azt mondta, tisztában van vele, hogy saját elutasítottsága miatt nem ő ez a személy, miközben nem tiltakozik, ha a teljes baloldal legtehetségesebb szereplőjeként jellemzik. Úgy tudjuk, a háttérben már folynak tárgyalások, ám nem akarnak úgy járni, mint 2014-ben, amikor a nyílt színen zajlott az „előválasztás”, amit aztán a közös jelölt Mesterházy Attila vezette baloldal súlyos veresége követett.
Természetesen sok múlik azon, ki fogja vezetni az MSZP-t Tóbiás József után, és hogy az új vezetőség mit gondol a DK-val történő megállapodásról. A Hetek úgy tudja, az egyik esélyes forgatókönyv szerint a jövő évi tisztújítás után Tóbiás maradna a szocialisták elnöke, mert egy újabb bukott vezető sokat ártana a pártnak, ám ténylegesen a Hiller István–Mesterházy Attila duó vezethetné az MSZP-t: Hiller választmányi elnökként, Mesterházy frakcióvezetőként.
A harmadik lépés, miután tető alá hozták a Fidesz-KDNP ellen induló baloldali szervezetet, és vezetőt is találtak az élére, megalkotnák az „Orbán utáni időszak” stratégiáját.
A már említett röpiratot Gyurcsány a baloldal helyzetelemzésével kezdi: szerinte az egyik legfőbb kérdés az, hogy 2014-ben, kiismerve a második Orbán-kormány természetét, a választók miért támogatták mégis „a demokratikus normákat szisztematikusan sutba hajító, önmagát jobboldalinak (nemzetinek, polgárinak, kereszténynek) hirdető rezsimet, és miért nem támogatták az ezer bajjal küszködő tökéletlen demokratákat”. Miért gondolta úgy a többség, hogy a hatékony önkény jobb kormányzást és életet hoz, mint a botladozó demokrácia. „Önkényt választottak demokrácia helyett, vagy erőt gyengeség helyett?” – teszi fel a kérdést a DK elnöke, majd a választ is megadja: az erőt választották a gyengeség helyett, mert a kormányzáshoz erő is kell. Ebből pedig az következik, hogy nem a demokratikus alternatívát kell feladni, hanem erővel kell megtölteni azt. „De nem puszta nyers erővel, hanem intellektuális, morális, emberi, politikai és szervezeti erővel. És ez a mai magyar baloldal legnehezebb feladata.”
Gyurcsány leszögezi: a baloldal semmilyen módon nem eszmei örököse a kommunista diktatúrának, nincs miért szégyenkeznie. A baloldalt definiálva pedig arra jutott, hogy baloldali mentalitás az, amikor valaki a szabad emberek közösségét úgy kívánja megszervezni, hogy származásától, családi hátterétől függetlenül bárki az lehessen, amivé tehetsége, szorgalma, teljesítménye alapján válhat úgy, hogy mindeközben elfogadjuk és támogatjuk: önmagunkon kívül másokért is felelősek vagyunk.
A DK elnöke szerint nem lehet kiegyezni a kormánypártokkal, bár sokakban volna igény egy osztrák típusú nagykoalícióra. (Nyilván nem a jobboldalra gondolt.) Itt azonban összebékíthetetlenek a felek, mivel „Orbán Viktorék maffiaállamot építenek”. Gyurcsány Ferenc úgy látja, a mai hatalom semmit nem meggyőződésből tesz, hanem saját hatalma és gazdagsága erősítéséért. „Nem kispályások. Nem egyedi cégeket lopnak el. Ellopták a törvényhozást” – olvasható a röpiratban.
Ennél a résznél érdemes visszatérni az MSZP-re mint arra a pártra, mellyel a Demokratikus Koalíciónak meg kellene egyeznie a kormányváltás érdekében. A szocialisták egyes politikusairól ugyanis masszívan tartja magát a városi szóbeszéd, miszerint így vagy úgy, de a Fidesz behatárolja mozgásterüket. Erre vonatkozó kérdésünkre egy DK-s forrásunk azt mondta, valóban hallani „többszörösen is elkötelezett” szocialistákról, valamint különféle együttműködésekről, főképp Budapesten. Ebből viszont az a kérdés adódik, miként tud a DK összefogni egy ilyen párttal. (Egy jobboldali forrásunk az említett összefonódásokról azt mondta: elképzelhető, hogy 2018-ra Orbán Viktor „jelöli ki” a baloldal vezetőjét.) Erre egyelőre nincs válasz, sok függ a következő időszak esetleges személyi változásaitól – vélekednek a DK-ban.
Gyurcsány Ferenc is úgy látja, hogy Európa gyengül. Az európaiak értik ezt, és frusztráltak, mert Amerika és Ázsia is lehagyja a kontinenst. A DK elnöke a bajok orvoslására még nagyobb összefogást ajánl. A bevándorlással kapcsolatban azt írja, hogy ki kell nyitni a kapukat, mert ez humanitárius kötelességünk, másrészt az 500 milliós Európának nem okozhat megoldhatatlan nehézséget akár évi egymillió bevándorló sem: „ha nem képes ennyi embernek halál helyett normális életet kínálni, akkor nem a menekültekkel, hanem velünk van a baj”. Gyurcsány szerint az sem okozna problémát, ha Európa lakosságának 10 százaléka muszlim hitű lenne. A kontinens vezetéséhez mindenesetre „hatékonyabb, több joggal felruházott európai kormányzás kell, egyesíteni szükséges mind több nemzeti jogkört a közös energiapolitikához, külpolitikához, védelemhez, kutatás-fejlesztéshez, szociális ügyekhez”.
A DK, illetve a közös baloldal politizálásával kapcsolatban a korábbi miniszterelnök azt írja: nem szabad beválthatatlan ígéreteket tenni, nem szabad nagy ugrásokról beszélni, „nincsenek csodák”. Gyurcsány úgy látja, reális ígéretekkel is megnyerhetők az emberek, azt ugyanakkor elismeri, hogy a baloldalnak nincs akkora mozgósító ereje, mint a Fidesznek, és nincsenek közösségi élményeik. A kormányváltás tervében tehát sok a bizonytalanság, azt azonban ígérik, hogy 2016. februárra előállnak a DK programjával.
2015. 10. 22. (XIX/43)
