Tavaly év végén a Fidesz mélyrepüléséhez és számos civil tüntetés „generálásához” az is hozzájárult, hogy az Egyesült Államok – egy kleptokráciaellenes jogszabályra hivatkozva – több magyar hivatalos személyt, köztük a magyar adóhatóság vezetőjét úgynevezett korrupciós gyanú miatt kitiltotta Amerikából. Bár a kitiltási botrány alapjául szolgáló konkrét ügyek nem kerültek nyilvánosságra, de az intézkedéssel azt sugallta az Obama-adminisztráció, hogy a Magyarországot egyfajta kleptokráciának látják. Ez meglehetősen kínos minősítés, a görög eredetű szót a tolvaj és a hatalom szavakból képezték, és egy olyan rendszert takar, amelyben az állam a politikai és a tőle függő gazdasági elit képviselőinek személyes jóléte és politikai hatalma szolgálatában áll, olykor éppen a demokrácia álcája alatt.
Beszóláscunami
A kitiltási botrányt súlyosságát fokozta, hogy neves amerikai politikusok fogalmaztak meg súlyosan elmarasztaló kritikát a magyar politikával szemben, például Bill Clinton élő adásban nevezte pénzéhesnek és hatalommániásnak Orbán Viktort. Talán az egyik legélesebb bírálat Victoria Nuland, az amerikai külügy Európáért felelős államtitkára részéről érkezett, aki szerint Kelet-Európa országai élvezik a NATO és az EU nyújtotta előnyöket, de vannak olyan vezetők a régióban, akik elfelejtették, hogy ezek az intézmények milyen alapértékeken nyugszanak. „Azt kérdezem ezektől a vezetőktől, hogyan képesek minden éjjel a NATO ötödik cikkelyének takarója alatt aludni, miközben nap mint nap az illiberális demokráciát erőltetik, felkorbácsolják a nacionalista érzelmeket, korlátozzák a sajtó szabadságát és démonizálják a civileket? Kérdezem azokat, akik korrupt hivatalnokokat védenek az igazságszolgáltatástól, megkerülik a saját parlamentjüket, ha nekik úgy kényelmesebb, vagy piszkos egyezségeket kötnek, amelyekkel növelik országuk függőségét egyetlen energiaforrástól” – fogalmazott a magas rangú amerikai politikus.
2015. 11. 06. (XIX/45)
