hetilap

„Néhány hét múlva lejár a Sonderkommando négy hónapos terminusa. Mi itt valamennyien elpusztulunk, ezzel teljesen tisztában vagyunk! Ha mi már nem is leszünk életben, gondoskodunk arról, hogy a világ megismerje egy magát felsőbbrendűnek tartó nép emberi ésszel elképzelhetetlen kegyetlenségét és aljasságát” – írta Dr. Nyiszli Miklós orvos Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban című könyvében. A Sonderkommando – „különleges egység” – tagjai pergamentekercsekre jegyezték fel a koncentrációs táborban történteket, a szisztematikus népirtás részleteit, a hóhérok névsorát az áldozatok hozzávetőleges számával, majd a tekercseket fémhengerekbe tették és elásták.

Nyiszlit 1944 májusában deportálták a nácik, és egyike volt annak a hatvanezer fogolynak, akik a német vereség következtében túlélték a haláltábort. 1946-ban jelentette meg könyvét. A mű az Oscar-díjas Saul fia című film egyik legfontosabb forrása volt. Mindez és sok eddig nem ismert információ az alkotókról, a filmkészítés folyamatáról és persze magáról a holokausztról is kiderül egy új könyvből. A napokban megjelent Saul útja Váradi Júlia interjúira épül: megszólal benne Nemes Jeles László, Röhrig Géza, Erdély Mátyás operatőr, Zányi Tamás hangmester, Rajk László látványtervező, Vági Zoltán történész, Sipos Gábor, a film egyik producere és Havas Ágnes, a Filmalap igazgatója is. A könyv a „gondolattól a világhírig” megtett utat vázolja fel: a sonderkommandósok emlékei „Auschwitz-tekercsek” néven ismertek. Illetve csak kevesek számára azok. Tíz évvel ezelőtt még kevesebben hallottak róluk, ám Nemes Jeles László ezen kevesek között volt. Akkoriban asszisztensként dolgozott Korzikán egy filmforgatáson, ennek során talált rá egy francia történelmi könyvben a tekercsekre. Miután elolvasta, úgy gondolta, a sonderkommandósok beszámolói alapján kellene bemutatni a haláltábor egy napját. „Nagyon egyszerű történetet akartam. Azt találtam ki, hogy egy krematóriumi rab rátalál egy fiú holttestére, azt gondolja, hogy a fiú az ő fia, és megpróbálja eltemetni” – nyilatkozta Nemes Jeles a könyvben. 

Hogy tíz éven keresztül kitartott terve mellett, nagyban köszönheti édesanyjának is, akit bevont a filmkészítés fázisaiba, és aki sok filozófiai kérdésben segített neki. Tőle tanulta azt is, hogy „intenzíven kell a világgal foglalkozni”.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek