A kereskedelmi üzletek vasárnapi zárva tartása a KDNP évtizedes politikai programpontjai közé tartozik, ami mögött leginkább az az ideológia húzódott meg, hogy a magyar embereket vasárnaponként leginkább a templomban látták volna szívesen. A KDNP politikusai nem zárva tartásról, hanem úgynevezett „szabad vasárnapról” beszéltek, amely melletti érvanyag egyik eleme volt az a keresztény-szociális követelmény, miszerint a munkásosztálynak legyen kötelező szabadnapja is, amelyen pihenni tud.
Már a 2010–2014-es ciklusban is felvetődött a „szabad vasárnap” bevezetése, de egy, az akkor még Matolcsy György által vezetett nemzetgazdasági tárca által készített tanulmány miatt ezt elvetették. A fő indok az volt, hogy egy ilyen intézkedés kárt okozna a gazdaságnak, elbocsátásokhoz vezetne, illetve csökkentené az állam adóbevételeit. A fordulatot kormánypárti forrásaink szerint az hozta, hogy Orbán Viktor felkarolta ezt a kezdeményezést. A KDNP ugyanis önmagában nem lett volna képes ezt az ügyet „átverni” a politikai szempontból inkább pragmatikusnak, mintsem ideologikusnak nevezhető Fidesz-vezérkaron. Orbán akkori fordulatát fideszes forrásaink úgy értékelik, hogy a miniszterelnök egyfajta „jó királyként” szeret aszerint dönteni, hogy ő „zsigerileg” mit tart jónak, az átlagember számára kedvezőnek. A pálinkafőzés (Brüsszelben elbukott) szabadsága vagy a stadionépítések mögött is ez a mentalitás áll. Állítólag szűk körben Orbán Viktor a vasárnapi munkavégzés kapcsán úgy fogalmazott, miszerint „nem engedem, hogy a magyarokat vasárnap dolgoztassák”. Sőt, egy másik forrásunk ezt úgy hallotta, hogy „nem engedem, hogy a népemet vasárnap dolgoztassák”.
A döntés eredője tehát leginkább az volt, hogy a „népi miniszterelnök” kedvezni szeretett volna azoknak, akik vasárnap is munkára kényszerülnek, de szempont volt a külföldi tulajdonú kereskedelmi láncok piaci részesedésének csökkentése is.
2016. 04. 15. (XX/15)
