Baljós árnyak vetültek a Jobbik hétvégi tisztújító kongresszusára, miután Vona Gábor jó előre megmondta, hogy három eddigi elnökségi tagot – Novák Elődöt, Szávay Istvánt és Apáti Istvánt – nem engedi elindulni az alelnöki posztért. Mivel Novák bejelentette, hogy ennek ellenére jelölteti magát, ráadásul az utóbbi hetekben a neonáci Kuruc.infó is folyamatosan kampányolt Vona terve ellen, az sem volt kizárható, hogy a kongresszus botrányba fullad. Ezzel a forgatókönyvvel a párt vezetői is számoltak, így a korábbi gyakorlattal ellentétben az újságírókat nem engedték be az eseménynek helyet adó Kongresszusi Központba. A botrány végül elmaradt, Vonát 80 százalékkal ismét elnökké választották, az elnökségbe pedig Vona és Szabó Gábor pártigazgató mellett az a hat ember került be, akiket az elnök előre megnevezett: Fülöp Erik, Tiszavasvári polgármestere, Janiczak Dávid, Ózd polgármestere, Sneider Tamás, Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere, Volner
János és Z. Kárpát Dániel.
Mindeközben viszont szinte elsikkadt Vona Gábor választási beszéde. A hétszáz küldött dermedt csendben hallgatta végig a 35 perces szónoklatot, egyetlenegyszer sem szakították félbe tapssal, és a végén is csak mérsékelt tetszésnyilvánítással reagáltak. „Tudom, hogy aggódtok, tudom, hogy féltek a változástól, de a változás elkerülhetetlen” – kezdte Vona, és úgy tűnik, a hallgatóság nagy része tényleg megrémült. A beszéd tizedik percében még mindig nyugtatásra volt szükség: „ne féljetek”, mondta ismét Vona a továbbra is kínos csendben.
Az elnök először felidézte, hogy a Jobbik történetében nem most érnek először korszakhatárhoz, hiszen 2006-ban egy baráti körre szűkült pártocskából kellett nemzeti mozgalmat csinálni, 2010-ben pedig stabil parlamenti erővé váltak. 2016 feladata az, hogy kormányképes „nemzeti néppárttá” alakuljanak, mert „ennek sikerétől függ a Jobbik sorsa”.
A közvélemény-kutatásokat elemezve az látszik, hogy az eddigi politizálással a Jobbik valóban nem tud továbblépni: a hat legnagyobb cég méréseinek átlaga alapján a teljes népességben most is 12-13 százalékon állnak, akárcsak két évvel ezelőtt; a „biztos szavazók” között pedig 22-23 százalékon, ami szintén hasonló a 2014-es eredményükhöz. A néppártosodás tehát logikus cél, a különféle gárdákkal, neonáci honlapokkal és önjáró képviselőkkel nem lehet hatalomra jutni.
Vona emlékeztetett rá, hogy a párt 2003-as alapító nyilatkozatában is megtalálható a nemzeti néppárt meghatározás, valójában tehát nincs szó fordulatról. Más kérdés, hogy mennyi babér teremhet Vonáéknak a Fidesz által belakott jobboldalon. A Fidesz ugyanis 1994 után a romos MDF
és a gyenge KDNP helyére lépett be, amikor története legnagyobb fordulatát végrehajtva liberálisból konzervatívvá „vált”. Orbánék éppen azt a helyzetet használták ki, hogy
a jobbközép tömegek párt nélkül maradtak. Most merőben más a helyzet. A Jobbik elnöke azzal próbálta felrázni a küldötteket, hogy egy nemzetközi cég mérése szerint a 35 év alatti lakosság 53 százaléka a Jobbik szimpatizánsa, és ekkora támogatottsággal egyetlen párt sem rendelkezett a rendszerváltás óta ebben a korosztályban, így a kilencvenes évek Fidesze sem.
A pártelnök szerint történelmi esélyük van a hatalom megragadására – amit természetesen azért ambicionálnak, mert azt akarják, hogy száz-kétszáz év múlva is legyen magyarság, továbbá, hogy Magyarország független, élhető és büszke ország lehessen –, ám ezt az esélyt csak jelentős átalakítások árán lehet realizálni.
Vona elismerte, hogy a Jobbik egy sor területen adósa még a társadalomnak. A párt „modern konzervatív” eszmeiségének meghatározásakor meg kell tudni válaszolniuk, hogy például mit jelent az ökoszociális piacgazdaság, a meritokratikus, azaz érdemelvű demokrácia, a háromszög külpolitika (orosz, német és török orientáció), és mi a nemzetpolitikájuk. Az egészségügy, az oktatás és korrupció témájában megfelelő a kommunikációjuk, de például a munkavállalás és a nyugdíjas témakörben fejlődniük kell, miközben a cigány-magyar együttélésre és a migrációra is hangsúlyt fektetnek. A kormányzás előkészítését Vona személyesen fogja vezetni, a frakcióvezetést viszont átadta Volner János eddigi általános frakcióvezető-helyettesnek. A Jobbik akkor lehet sikeres, ha olyan a hite, mint egy egyházé, ha fegyelmezett, mint egy hadsereg, és ha profi, mint egy multinacionális cég – mondta a pártelnök.
A hétvégi személyi átrendeződés mindenesetre nem támasztja alá a radikálisból néppártivá alakulást. Igaz, hogy a szinte semmihez nem értő Novák Előd megbukott (úgy tűnik, már a neonáci Kuruc.infóra gyakorolt befolyása is kevés volt pozíciója megtartásához), ám sem Toroczkai László, sem a szintet lépő Volner János nem kevésbé radikális, mint Novák. Volner frakcióvezetővé történő kinevezése ugyanakkor Vona szempontjából több okból is hasznos: Volner egyrészt népszerű és nagy munkabírású, másrészt mivel mindeddig Novák emberének tartották, felemelése elcsendesítheti utóbbi csalódott szimpatizánsait. Egy pártbeli magyarázat szerint Vona azért is engedhette át a frakciót és a frakciópénzek kezelését, mert immár más csatornákon keresztül is megfelelő anyagi támogatás jut a párthoz.
Novák egyik bűne egyébként az volt, hogy kiteregette: a pártban nem lehet téma Simicska Lajos elszámoltatása, miközben a jobbikosok megszólalási lehetőséghez jutnak az oligarcha médiájában. Ez tehát egyfajta paktumot feltételez Simicska és a Jobbik között, amit a Fideszben tényként kezelnek, a Jobbik viszont tagad. Ugyanakkor csak a vak nem látja, hogy a nagyvállalkozó lapjai és tévéje ma nagyjából olyan barátian bánik a Jobbikkal, mint ahogy az Orbán–Simicska-háború előtt a Fidesszel bánt. A kongresszus másnapján például a Magyar Nemzet szalagcímében közölte, hogy a Jobbik nemzeti néppárttá alakult.
Volner személye ugyanakkor további kérdéseket ébreszt: miként lehet a párt első számú gazdasági szakértője az egykori rendőr Volner, aki esti érettségije után néhány csekély forgalmú, csődbe jutott betéti társaságot vezetett? (Igaz, 2013 óta van egy diplomája, ám a szerzés helye egy oroszországi kamugyanús intézmény.) Mennyire lesz hiteles a korrupció elleni harcban, miközben több cége is egy hírhedt cégtemetőben halt el jelentős köztartozást hagyva maga után? (A Fidesz már vasárnap ezzel – az egyébként három éve az atv.hu által leleplezett sztorival – támadta Volnert.) És hogy lesz hiteles néppárti politikus, miután nemrég még gárdamaskarában szónokolt különféle rendezvényeken?
És hasonlóképpen ellentmondásos a néppárti vezető szerepében az a Toroczkai László, akit a napokban ítéltek el a Bankcenter elleni erőszakos cselekményért, és aki 2006-ban maga vezette a feltüzelt tömeget a később felgyújtott MTV székházhoz, és aki néhány éve még arról beszélt, hogy elutasítja a demokratikus államberendezkedést és az alkotmányt. (Mellette az szólt, hogy a négyezer fős Ásotthalmot sikeresen vezeti 2013 óta.)
Sneider Tamás alelnök – az egykori egri szkinhed vezér – többek között a nyugdíjasok érdekeinek képviseletére kapott új megbízást Vonától. Az a Sneider, akiről hat évvel ezelőtt az akkor még kevésbé baráti Magyar Nemzet írta meg, hogy egy családi pénzügyi vita miatt gondnokság alá akarta helyeztetni saját idős szüleit.
A fenti személyi változások két dologra utalnak: Vona nem hagyhatta ki a radikálisokat a néppártból, ám ha már így esett, legalább olyanokat emelt be az elnökségbe, akik fel tudtak mutatni valamit. (Toroczkai, Janiczak, Fülöp). Másrészt nem sikerült leigazolni egyetlen olyan személyt sem, aki ismertségével és szaktudásával hitelesíthetné a Jobbik néppártosodását. Vona tavaly nyitást hirdetett az értelmiség felé, ám úgy tűnik, ez visszhang nélkül maradt, nyilvánosan legalábbis senki nem vállalta fel pártszimpátiáját.
Vona azt is kiemelte a kongresszuson, hogy mostantól nagyobb súlyt kíván fektetni a párt kommunikációjára, az eddigi reagáló szerepkör helyett kezdeményezni akar. Jelen állás szerint ehhez a szerény elérési adatokkal rendelkező saját médiájuk mellett Simicska Lajosra számíthat, ám a G-nap óta a Magyar Nemzet példányszáma 33 ezerről 20 ezer alá esett, és a Hír TV nézettsége sem nőtt a korábbi egy százalékról feljebb. Ezzel szemben a Fidesz mellett ott van az összességében közel kétharmados nézettséggel rendelkező állami csatornacsalád és a TV2 csoport, valamint számos feltörekvő portál és ingyenes lap. A Jobbik ráadásul nem rendelkezik országosan ismert, szerethető arcokkal, és egyelőre nem tudni a választásig még felépíthető szereplőkről sem. (Ugyanakkor a feltételezett Jobbik–Simicska-közeledés egyik nem elhanyagolható hozadéka lehet, hogy a nagyvállalkozó számos kellemetlen információval rendelkezhet a Fideszről, illetve egyes kormánypárti szereplőkről.)
A párt a nemzetközi kapcsolatok terén is jelentős hátrányban van a legyőzni kívánt Fideszhez képest: utóbbi az Európai Néppárt legerősebb tagja, és bár sok vitája van saját pártcsaládján belül is, beágyazottsága erős. Ezzel szemben a Jobbikot még az
európai radikális pártok többsége is elutasítja az antiszemitizmus miatt: a párt minapi külpolitikai fórumán Irán, Törökország és Oroszország diplomatái jelen voltak, miközben például Ausztria, Nagy-
Britannia és Franciaország visszautasította a meghívást.
A Jobbik – legalábbis az elnök kongresszusi beszéde alapján – mégis bízik a 2018-as győzelemben, mert meglátásuk szerint a társadalom csak addig támogatja a Fideszt, amíg nem lát hiteles alternatívát. Vona szerint „az ország némán üvölt a változásért”, ezért ha nem akarják „elbaltázni a történelmi lehetőséget”, mostantól nem elég, ha a jobbikosok a partvonalról verik a mellüket, hogy milyen „tökös gyerekek”.
2016. 06. 03. (XX/22)
