Amint arról a Hetek is beszámolt, a kormányoldalon is megdöbbenéssel fogadták 2016 első negyedévének GDP-növekedési számait: „Kétségkívül meglepő” – mondta Varga Mihály, miután kiderült, a magyar gazdaság az első negyedévben mindössze 0,9 százalékkal bővült éves összehasonlításban, az előző negyedévhez képest pedig 0,8 százalékkal csökkent.
Varga meg is nevezte a gyenge adat fő okait, amelyek szerinte csak átmenetiek: visszaesett az európai uniós támogatási források negyedéves felhasználása, és rosszabbul teljesített a járműipar is.
Tény, hogy a második negyedéves adatok biztatóbbak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint április és július között a gazdaság növekedése 2,6 százalékkal haladta meg 2015 azonos időszakáét, 2016 első félévére pedig 1,7 százalékos bővülést mértek a statisztikusok. A nemzetgazdasági miniszter most azt mondta, bízik a további erősödésben, mert ez esetben nem kell módosítani a teljes évre tervezett 2,5 százalékos GDP-növekedési célon. Varga arról is beszélt, hogy az eddig igen gyengén teljesítő építőiparban a lakásépítések révén fordulat várható.
A miniszter optimizmusát azonban több adat is beárnyékolja: Magyarország az 1,7 százalékos féléves növekedésével a régióban az utolsó helyen áll, hiszen ugyanebben az időszakban Románia 5,9 százalékos, Szlovákia 3,7, Bulgária és Lengyelország 3-3 százalékos gazdasági bővülést produkált.
Ráadásul ebben a szerény növekedésben is oroszlánszerep jut a külföldi tulajdonú cégeknek. Amint arról Mellár Tamás egyetemi tanár a Heteknek a nyár elején beszámolt, ha ezektől a „külföldi” hatásoktól megtisztítanánk az utóbbi évek átlagosan 3 százalék körüli növekedési adatát, nagyjából 0 százalékot kapnánk, ami azt mutatja, hogy a magyar tulajdonú cégek nem alkalmasak növekedési bázis létrehozására. Ez pedig felveti a – költői – kérdést, hogy az utóbbi évek magyar „sikercégei” vajon nem csupán az állami megrendeléseknek köszönhetik-e a szárnyaló eredményeiket?
Mindemellett Pogátsa Zoltán közgazdász – még az első negyedéves adatok kapcsán – arra is felhívta lapunk figyelmét, hogy a gazdaság valós állapotának megállapításához nem elég a GDP-növekedésre figyelni. A szakember szerint a magyar gazdaság valós helyzetét két adattal lehet a legjobban szemléltetni: az egyik a foglalkoztatás, a másik a termelékenység.
A foglalkoztatás – a közmunkát leszámítva – csupán nyolcvanezer fővel nőtt a 2008-as gazdasági válság előtti legmagasabb létszámhoz képest, ami rendkívül alacsony eredmény, kiváltképp ha felidézzük az Orbán-kormány által megígért egymillió új munkahelyet. Tény, hogy ezt a növekedést tíz évre ígérték 2010-ben, ám hat év után látható, hogy időarányosan is jelentős a lemaradás. Rá-adásul furcsa ellentmondás ütötte fel a fejét: miközben jelentős rétegek nem találnak állást, egyre több a betöltetlen munkakör. 2016 első negyedévében 234 ezer munkanélkülit regisztráltak – ebben nincsenek benne a tényleges gazdasági hasznot többnyire nem termelő közmunkások –, miközben ugyanebben az időszakban 52 ezer betöltetlen állást regisztrált a KSH, ami 25 százalékos növekedés az egy évvel korábbi adathoz képest, a 2012-es 27 ezer betöltetlen munkakörnek pedig közel a duplája. Mindebből az olvasható ki, hogy lenne munka, de nincs megfelelő munkaerő. Ami pedig a jelentős mértékű elvándorlással okolható, ez pedig az alacsony hazai bérek és a drága létfenntartás számlájára írható.
A másik lényeges tényező az úgynevezett termelékenységi ráta, vagyis az a szám, ami megmutatja, hogy egy adott ország munkavállalója egy óra alatt átlagosan mekkora értéket állít elő. E tekintetben sem állunk jól: a magyar termelékenység 2008 óta nem nőtt, nagyjából ma is 11,3 euró. Ezzel harmonizál a KSH által szintén a napokban közzétett adat, miszerint az ipari termelés növekedésének üteme – nyolc-havi folyamatos csökkenés után – most először a tavalyi szintet sem érte el: 0,3 százalékkal alacsonyabb volt annál. És sajnos tovább rontja a helyzetet a szegények növekvő száma, ami egyszersmind a középosztály folyamatos zsugorodását is jelenti: fizetőképes kereslet híján a belső fogyasztás sem képes felpörgetni a gazdaságot. E tények összessége szintén nem egy stabil és erős gazdaságra utal, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormány gazdaságirányító tevékenysége rendkívül szerény.
2016. 08. 19. (XX/33)
