„700 kilogramm szamóca helyett csak 500-at tudtunk volna leszedni, de az osztrák felvásárló azt mondta, ennyiért nem küld kamiont, így nem tudtuk eladni külföldre az epret” – mondta a Heteknek egy gazda, aki a mezőgazdaságban tapasztalható égető munkaerőhiányra panaszkodott. Volt olyan almatermelő ismerőse, aki a léalmát a fán hagyta, hogy a másik földjén lévő étkezési gyümölcsöt le tudja szedni, annyira nem volt munkása. Egy közepes méretű, 100 hektáros almaföldön ez legalább kétmilliós veszteséget jelent. Máshol a cseresznye rohadt le a fáról, mert nem volt, aki időben leszedje. Egy néhány éve még 670 munkást foglalkoztató békéscsabai meggyültetvény tulajdonosa mindössze 450 dolgozót tudott összegyűjteni idén a munkára. Napestig lehetne mesélni a hasonló történeteket a gazdák szerint. Nem telik el úgy három perc, ha beszélgetnek, hogy a súlyos munkaerőhiány ne kerüljön szóba – mondta a Heteknek Csizmadia György, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke. Az elmúlt három évben ugyanis kínzóvá vált a munkaerőhiány a földeken – panaszkodnak az érdekvédők. A mezőgazdaságban azonban elsősorban nem a munkaerő nyugatra vándorlása a „ludas”, hanem az állam is.
A mumus neve: közmunka
A rengeteg, korábban idénymunkára befogható dolgos kezet ugyanis most a közmunka köti béklyóba. Az önkormányzatok ezzel egész évre lekötik az embereket, akik aztán a mezőgazdasági idénymunkákra sem szabadulnak fel – mondta el a szakember az ATV Startban. Csizmadia úgy tapasztalja, hogy a közmunkaprogram nem tudja követni azt a rugalmatlan munkaerő-keresletet, amit a mezőgazdaság jelent, a termelők pedig ezt úgy élik meg, hogy az önkormányzatok sokszor indokolatlanul rendelik be a közmunkásokat, s így azok nem tudnak részt venni a betakarításokban. Úgy tudjuk – bár a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállaló felfüggessze a közmunkát, ha idényjellegű állást kíván vállalni, majd folytathatja azt –, sokszor a polgármesterek nem engedik el szívesen a közmunkásaikat. (Holott a közmunkának éppen a munkaerőpiacra történő visszavezetés lenne az egyik célja.) Ezért nem ritka, hogy az emberek trükközésekkel oldják meg a helyzetet, például beteget jelentenek, és feketén elmennek szüretelni, de az is előfordult, hogy egy-egy közmunkás ismerősével íratta alá 500 forintért maga helyett a jelenléti ívet, miközben ő a földeken dolgozott. Előfordul, hogy az önkormányzatok nemcsak a munkaerőt fogják vissza, hanem konkurenciát is teremtenek a gazdáknak: egyes településeknek ugyanis saját gazdasága van, ahol államilag fizetett közmunkások dolgoznak. A haszon pedig a helyhatóság zsebében marad. Bár az is igaz, hogy sok közmunkás inkább elsöpröget 52 ezer forintért, minthogy a földeken dolgozzon 90 ezerért. A terméktanács alelnöke szerint ugyanakkor nem megoldás a diákmunka sem. Tíz jelentkezőből, ha kettő bejön, az már jó arány – mondja. Nem bírják, nem szeretik a mezőgazdasági munkát, van, aki három óra után lelép – teszi hozzá Csizmadia György.
2016. 08. 19. (XX/33)
