A demokrácia és a nyílt társadalom védelméért életre hívott szervezet súlyát bizonyítja, hogy 1993-as megalapítása óta több mint 13 milliárd dollárnyi támogatást osztott szét a kisebbségi jogok, a szabad média és a modern oktatás ügyének előmozdítására. Az Egyesült Államokban egyedül a Bill és Melinda Gates Alapítvány rendelkezik rajtuk kívül évi 1 milliárdot meghaladó költségkerettel.
Az OSF kiadásai több mint tíz százalékát egy 37 országot magába foglaló irodahálózat fenntartására költi. Az irodák feladata, hogy monitorozzák az adott társadalom „fejlődését”, és támogassák azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek szerintük a haladó és modern gondolkodás ügyét szolgálják. Ez a célzott segítségnyújtás kezdettől fogva konfliktusokat szült az alapítvány inspirálója, Karl Popper filozófus által a „nyílt társadalom ellenségeinek” nevezett fékező erőkkel. Nemrégiben az Economist arról értekezett, hogy a hagyományos jobb–bal törésvonal helyett a nyugati társadalmak fő konfliktusai a „nyitottság” és a „bezárkózás” erői köré rendeződnek. A Soros-univerzumban ez utóbbi világképet a legváltozatosabb szereplők képviselik Donald Trumptól Benjamin Netanjahun át Orbán Viktorig.
Soros, az anticionista
2016. 08. 19. (XX/33)
