A Soros Alapítvány és a kádári Magyarország

„Felmentem a Várba egy kis irodába, kaptam egy bizonylatot, amivel felvettem a pénzt a bankban. Amikor hazajöttem, elszámoltam” – mesélte el a Fidesz egyik alapító tagja, Hegedűs István a Soros Alapítvány szerény magyarországi kezdetéről a 168 óra című hetilap 2015-ös cikkében. Az aprócska fiók azután nyílt meg, hogy Soros György 1981-ben felkereste a New Yorkban tartózkodó Vásárhelyi Miklóst, az ’56-os perek egyik elítéltjét, és megegyezett vele a leendő alapítvány megalapításában. Vásárhelyi a Nagy Imre-kormány egykori sajtófőnöke volt, 1956 után pedig ismert ellenzéki szereplő, aki 1960-ban kapott amnesztiát, s ez viszonylag szabad mozgásteret nyújtott külföldi útjaihoz, miközben persze az állambiztonság szemmel tartotta.

Sorossal történt találkozásáról ugyanebben a cikkben számolt be Vásárhelyi lánya, Vásárhelyi Mária szociológus.

A Soros Alapítvány magyarországi tevékenységéről született, eddig nyilvánosságra került dokumentumokból, amelyeket Tény/Soros – a magyar Soros Alapítvány első tíz éve 1984-1994-ig címet viselő kiadványban találhatóak (megjelent a Balassi kiadónál 1999-ben), viszonylag részletesen megismerhető a Soros-hálózat 1980-as évekbeli magyarországi működése és az arra adott hazai állambiztonsági válasz. Kiderül például, hogy az alapítvány születésekor Vásárhelyi „F” aktás ellenzéki volt, vagyis folyamatosan megfigyelték, így a történelmi találkozó sem maradt észrevétlen. A III/III-224/3. titkosszolgálati feljegyzés így számol be az alapítvány létrehozásáról: „New York Egyetem – G. Soros magyar származású USA állampolgár anyagi támogatásával – kulturális csereprogramot hozott létre. A program célja, hogy kelet-európai írók, művészek (évente 8 fő) kapcsolatot teremthessenek az amerikai értelmiség kiemelkedő képviselőivel, megvitassák nézeteiket, és képet alkothassanak a nyugati életformáról.”