Az októberi kvótareferendumon levélben szavazhattak azok a külhoni magyar állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyarországi bejelentett lakhellyel, továbbá szeptember 27-ig regisztrálták magukat a választói névjegyzékbe. Ez a lehetőség 2011-től, az egyszerűsített honosítási törvény bevezetése után lépett életbe, aminek nyomán a 2014-es parlamenti választásokra 194 ezren regisztráltatták magukat külföldön, majd a 2016-os népszavazásra számuk 274 600-ra nőtt. A regisztráció tíz évre szóló választójogot biztosít országgyűlési választásokon és országos népszavazásokon a határon túli, zömükben kettős állampolgársággal rendelkező magyarok számára.
A Nemzeti Választási Iroda adataiból az derül ki, hogy míg a 2014-es parlamenti választásokon 60 százalék felett volt a részvételi arányuk, addig a mostani referendumon 27,2 százalékos részvétel mellett született meg a nem szavazatok 98,9 százalékos győzelme, ami a kötelező kvótát elutasítók – anyaországihoz hasonló – elsöprő arányát jelenti. A Népszabadság szúrta ki, hogy közel 60 ezren a határidő után regisztráltatták magukat, így ők lecsúsztak a szavazásról, ami elemzők szerint a határon túli népszavazási kampány hiányosságainak, a nem kielégítő tájékoztatásnak is a következménye.
Ugyanakkor a külföldön élő, magyarországi lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok csak személyesen, a külképviseleteken voksolhattak. Közülük csak kevesen, 11 231-en vettek részt a népszavazáson.
Az alacsony külhoni aktivitás tovább csökkentette a népszavazás összesített részvételi arányát (40,4 százalék), ami miatt nem lett meg az érvényes népszavazáshoz szükséges 4,13 millió érvényes szavazat. Egy általunk megkérdezett migrációkutató szerint 2015-ig összesen több mint 600 ezer határon kívüli magyar származású személynek engedélyezték a honosítást, azaz adtak magyar állampolgárságot, s ebből közel félmillióra tehető a választókorúak, azaz 18 év felettiek száma. Összesen 274 600-an regisztráltak, de csak 80 ezer levélszavazat érkezett, 22 ezer pedig érvénytelen volt. Ez – a magyarországi érvénytelen szavazatokkal ellentétben – a kisebbségkutató szerint nem volt szándékolt, hanem leginkább adminisztrációs hibák okozták, akárcsak a 2014-es külhoni szavazatok hasonlóan magas érvénytelenségét is.
Különösen körülményes volt a szavazás Szlovákiában és Ukrajnában, ahol tiltott a kettős állampolgárság, az onnan érkezett szavazatok száma nem egyértelmű, egyelőre biztosan 1160-ról tudunk. Aránylag a legtöbb levélszavazat (18 ezer) a Vajdaságból érkezett, ami közel 50 százalékos részvételnek felel meg. Ez a szakember szerint egyrészt annak köszönhető, hogy ott intenzívebb kampány folyt a Vajdasági Magyarok Szövetségének jóvoltából, másrészt annak, hogy a szerbiai magyaroknak személyes tapasztalataik vannak a migránskrízisről. Más helyzetben vannak az erdélyi magyarok, ahol a 36 ezernyi levélszavazat mintegy 25 százalékos részvételt jelent. Ennek oka lehet, hogy Erdélyben kevesebb a közvetlen tapasztalat, a román média eleve marginális kérdésként kezeli a migránstémát. A mozgósítás sem volt nagy, és még az RMDSZ is megosztott volt a kérdésben, hiszen a nagyváradi szárny mást propagált, mint a székelyföldi.
A népszavazás eredményei azt mutatják, hogy a külhoni magyarok hasonlóképp gondolkoznak a migránskérdésről, mint az anyaországiak, de a nagyobb passzivitásuk okát csak találgatni lehet. Az idézett szakember szerint nincsenek részletes adatok a választási regisztráltakról, és nincsenek olyan átfogó információink sem a határon túli magyarságról, melyek közelebb vihetnének a távolmaradás okaihoz. A határon túli magyaroknak az anyaországi belpolitikához való viszonyáról, illetve pártpreferenciáiról sincsenek ismereteink.
A 2014-es szavazáson elsöprő többségben voltak a jelenlegi kormánypárt támogatói, de az akkori részvétel a mostaninak több mint a duplája volt.
A 2010–2013 között honosítottak összetételéről a KSH 2014-ben közölt adatokat, eszerint a magyarországi népességhez képest körükben magasabb volt a mobilabb, azaz a fiatalabb és iskolázottabb rétegek aránya. A hazainál nagyobb közöttük a közép- s főként a felsőfokú végzettségűek aránya (53, illetve 31 százalék), továbbá a 39 év alattiaké (57 százalék), akik jellemzően a legiskolázottabb korosztályt adják. (Azzal együtt is, hogy a honosítás határon túliakra való kiterjesztése folytán némileg csökkent az iskolázottak, és nőtt az idősek aránya.) Feltételezhető tehát, hogy a honosítás célja legalább annyira az unión belüli szabad mozgás és munkavállalás volt, mint a honosítással járó egyéb kedvezményekre való jogosultság megszerzése.
2016. 10. 07. (XX/40)
