Fél évvel ezelőtt még a Központi Statisztikai Hivatal komorabb prognózist adott közre; akkor úgy tartották, 2070-re már csaknem százezerrel leszünk 9 millió alatt az ország területén. A Népességtudományi Intézet még borúlátóbb: 2015-ben (a rekord mértékű halálozási érték évében) úgy számolták, hogy 2060-ra a népesség száma közel 2 millió fővel fog csökkenni. Ugyanebben a kritikus évben nagyjából Vác városának megfelelő létszám vándorolt a határon túlra jobb élet reményében.
Fájó tény, hogy az uniós átlaghoz képest Magyarországon többen halnak meg, és az átlagos élettartam tekintetében is alulteljesítünk. Ugyanakkor a 2016-os év pozitív fordulatot mutat, és ennek négyes együtthatói a következők: csökkent az elhalálozások száma, lassult a születésszám csökkenése, valamint kevesebb az abortusz és az öngyilkosság.
A száraz számokat nézve azt láthatjuk a KSH-adathalmazban, hogy a természetes fogyás a 2015. január–szeptemberi 31 160-nal szemben 2016 szeptemberéig 23 635 volt, ami 24 százalékos csökkenést jelent. Máshogy kifejezve ezer lakosra 9,4 élveszületés és 12,6 haláleset jut. A halálozások száma „egy ezrelékponttal alacsonyabb az előző évinél, ennek eredményeként a természetes fogyás mutatója egy ezrelékponttal 3,2 ezrelékre csökkent” – jelentette az MTI. Emellett a csecsemőhalálozások száma is csökkent.
Idén az első kilenc hónapban 42 459 házasságkötésre került sor, így a boldogító igen 10 százalékkal többször hangzott el, mint egy évvel korábban. A teljes lakossághoz viszonyítva az MTI szerint a házasságkötési arányszám 5,8 ezrelékes értéke 0,6 ezrelékponttal magasabb volt az egy évvel korábbinál.
A családpolitika terén konzervatívnak tekinthető kormányzat családvédő, illetve házasodást és gyermekvállalást serkentő intézkedései is hatással lehetnek többek között az abortuszok számának jelentős csökkenésére. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára által október végén egy jobbikos kérdésre adott tájékoztatás szerint az abortuszok száma 2010 és 2015 között 23 százalékkal (több mint kilenc-ezerrel), idén az első negyedévben pedig további 4 százalékkal csökkent.
Pár hónappal ezelőtt megjelent cikkünkben (60 éve liberalizálták az abortuszt Magyarországon, 2016. június 3.) írtunk arról, hogy hazánkban 60 évvel ezelőtt liberalizálták a terhességmegszakítást. 1956 óta a magyar nőknek törvényes lehetőségük van arra, hogy ne csak egészségügyi okok vagy nemi erőszak elszenvedése miatt, hanem lényegében bármilyen esetben megszakíttathassák terhességüket.
Már a múlt századfordulón jelentős csökkenés állt be a magyar termékenységi szintben, ami az első világháború után csak fokozódott. Ennek részben kulturális okai voltak (kevesebb gyermeket akartak vállalni), de megjelentek a különböző fogamzásgátló technikák is. Mindemellett nagy számban hajtottak végre illegális magzatelhajtási műtéteket; egyes tanulmányok szerint ez idő tájt akár százezer ilyen beavatkozásra is sor kerülhetett.
A harmincas évek végére ezer szülőképes korú nőre csak 93 terhesség jutott, ami kevesebb, mint a fele a természetes termékenységi viszonyok melletti teherbe esések számának, vagyis amikor semmi művi beavatkozás vagy fogamzásgátlás nem áll a szaporulat útjába.
Az abortuszlegalizálást követően alig néhány évre volt szükség, és a társadalom elérte azt a szintet, hogy több gyermeket vetettek el, mint amennyi megszületett (1959). Azonban csak a hatvanas években tört ki igazán az „abortuszjárvány,” amikor évente több mint kétszázezer terhességnek vetettek véget. Kamarás Ferenc demográfus TÁRKI honlapján megjelent tanulmánya alapján 100 élveszületésre 134 terhességmegszakítás jutott ebben az évtizedben. Az akkori abortuszgyakoriság tartóssá válása mellett 100 nő átlagosan 270 abortuszon esett volna át szülőképes kora folyamán.
Az elmúlt évtizedekben ez csak magyar viszonylatban 5 millió magzat elpusztítását jelentette. Egy 2012-es kutatás (Kelecsényi Nándor és Raffai Péter tudományos munkája) szerint, amennyiben a Ratkó-korszak abortuszembargója – ami érdekes módon ugyanúgy a terhes anyák egészségére hivatkozva született, mint a néhány évvel későbbi korlátlan engedélyezés – életben marad, azóta nagyjából 13-14 millió fősre nőtt volna Magyarország.
A drasztikus népességfogyást és a félelmetesen nagy magzatelhajtási rátát az egyes kormányzatok más-más úton próbálták fékezni. A házasságban élő nők által végeztetett művi terhességmegszakítások száma, így harmincöt év alatt 85 százalékkal csökkent az államtitkár közlése szerint. Rétvári Bence szerint „a kormány mindent megtesz azért, hogy még kevesebb abortusz legyen. Ösztönözni kell a várandós nőket, hogy ne vetessék el magzatukat, az állam nagyobb segítséget nyújt az örökbeadáshoz, nevelőszülőknél való elhelyezéshez”.
Az abortuszszám csökkentésének leghatásosabb (és liberális körökben erősen ellenzett) eszköze a hírhedt d) klauzula eltörlése lenne. Ma Magyarországon négy indokból szakítható meg a terhesség az 1992-ben kiadott törvény szerint: a) ha az anya életét veszélyezteti, b) ha súlyos fogyatékosság, károsodás mutatható ki a magzaton, vagy c) ha szexuális erőszak következményeképpen esett az anya teherbe.
Ezenkívül van még egy lehetőség, egy kiskapunak nem éppen nevezhető megoldás (tekintve, hogy az abortuszt választók döntő többsége erre hivatkozik), az ún. súlyos válsághelyzetre való hivatkozás, amelyet a törvény úgy határoz meg, mint „amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz”. Ebbe a kategóriába gyakorlatilag bármiféle nem kívánt terhességet bele lehet kényszeríteni. 2012-es adatok szerint az abortuszok 97 százaléka a d) klauzula alatt történik. Amíg ezen nem változtatnak, nem várható komoly csökkenés.
A KSH szerint az elhunytak száma idén szeptemberig 92 437 volt, ami az előző év hasonló időszakához mérten 7,6 százalékos csökkenést jelent, tehát kevesebben vesztették életüket, mint tavaly. Ennek okai között az öngyilkosságok számának csökkenését is meg kell neveznünk. Székely András, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége elnöke az M1-en arról számolt be, hogy jelenleg tizennyolc szolgálat hatszáz emberrel lát el ügyeletet Magyarországon. Ezeket a szolgálatokat elsősorban az öngyilkosságok megelőzésére hozták létre. A segélyszolgálathoz befutó hívások öt százaléka, nagyjából ötezer hívás érkezik olyan emberektől, akik öngyilkosságra készülnek.
Bár ez örvendetes tendencia, még mindig 2,5-szer annyian követnek el öngyilkosságot Magyarországon, mint ahányan közlekedési balesetben halnak meg. A ráta folyamatosan csökken ugyan, de még így is sereghajtók vagyunk világviszonylatban. Az OECD adatai szerint itthon 22 eset jut 100 ezer lakosra; ennél csak Dél-Korea produkál rosszabb adatokat, ahol 29,1-en áll a mutató a 2012-es adatok szerint. Az Egészségügyi Világszervezet hátulról a hatodik helyre rangsorolta hazánkat 25 öngyilkosság/100 ezer fővel.
Az öngyilkosság legfőbb kiváltó oka a depresszió és ennek holdudvarába tartozó negatív tényezők. Székely András szerint „az öngyilkos nem meghalni akar, hanem kikerülni egy olyan helyzetből, amelyre nem talál megoldást”. Éppen ezért segélyszolgálatokban való aktívabb részvételre buzdítja a lakosságot: „Meg kell tanulni meghallgatni a másikat, mert már ez is segíthet.”
2016. 12. 02. (XX/48)
