December végén az MSZP nyári tisztújító kongresszusa utáni féléves csendet törte meg, amikor egy interjúban arra szólította fel a baloldali pártokat, hogy hagyjanak fel eddigi politikájukkal, és félretéve a pozícióharcokat, valódi alternatívát kínálva álljanak a közvélemény elé. Mi váltotta ki ezt a meglehetősen szókimondó és határozott kiállást?
– Lehet, hogy kívülről így látszott, de közel sem volt váratlan és véletlenszerű ez a hangnemváltás. A december végi interjú tartalma lényegében a tisztújító kongresszuson elmondott programbeszédem volt. Ezt a beszédet októberben egyszer már elismételtem egy nagyszabású szegedi konferencián, amelyen a demokratikus pártok vezetői is jelen voltak. Ezenkívül az ősz folyamán más alkalmakkor is találkoztam a pártok vezetőivel, így ők tisztában vannak azzal, hogy mit képviselek, és hogy milyen politizálást képzelek el a választásokig. A mondandóm időzítésével talán némelyeket valóban meglephettem, de a tartalmával biztosan nem.
De ezzel a bizonyos programbeszéddel a tisztújító kongresszuson vereséget szenvedett Hiller Istvántól, ami után furcsának tűnik, hogy annak a pártnak lett a miniszterelnök-jelöltje, amelyik nem választotta újra választmányi elnökként. Miért futott neki még egyszer?
2017. 01.27. (XXI/04)
