A paksi atomerőmű nagyrészt orosz óriáshitelből és orosz technológiával – Vlagyimir Putyin orosz elnök hathatós bábáskodása mellett – történő bővítése a magyar történelem talán legnagyobb volumenű befektetése, közel 4000 milliárd forintról szól. A környezetvédők elvi alapon is támadják a bővítést, mert szerintük túlságosan kockázatos a nukleáris technológia. Nemcsak a sokat hangoztatott balesetek (Csernobil, illetve Fukusima) megismétlődésétől tartanak, hanem a kiégett fűtőelemek és az atomerőműben keletkező – különböző aktivitású – radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése is több száz évig tartó problémát jelent (a hasadó anyagok hosszú felezési ideje miatt).
A paksi bővítés kritikusainak egy másik csoportját jelentik azok az energiaipari szakértők és közgazdászok, akik szerint csapnivaló üzlet ez a beruházás. (Paks2: Brüsszel csuklóztatja az Orbán-kormányt? Hetek, 2015. december 4.) Az egyébként Fidesz-alapító Kaderják Péter által vezetett, európai hírű Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont által készített elemzés – amely pesszimista, realista és optimista szcenáriókkal is számolt – azt állítja, hogy inkább nem éri meg ez a beruházás. Felsmann Balázs közgazdász tanulmánya szerint 50 százalékkal kellene emelkednie az áram árának a nemzetközi piacon ahhoz, hogy a beruházás esetleg megtérüljön, de az legalább 75 százalékos áramár-emelkedés esetén lenne biztosra vehető.
„A működés első húsz évében évről évre átlagosan 100 milliárd forint közpénzzel kellene támogatni az erőműtársaságot annak érdekében, hogy egyáltalán működőképes maradjon, a projekt megtérülése pedig kizárólag valószerűtlenül magas áramárak mellett képzelhető el” – állította Felsmann. Romhányi Balázs, az egykori Költségvetési Tanács vezető közgazdásza „A Paks II. beruházás költségvetés-politikai következményei” című tanulmányában azt írta, hogy állami támogatás (például valamiféle Paks-adó vagy költségvetési átcsoportosítás) nélkül nem térül meg az óriásbefektetés. A radikálisan atomellenes Greenpeace Magyarország szerint Paks II. üzemeltetéséhez akár évi 285 milliárd forint állami támogatásra is szükség lehet. A magyar kormány részletes számításai, illetve a kormány által megrendelt tanulmányok nem nyilvánosak, mivel a paksi szerződést és az azt megalapozó előkészítő anyagokat titkosították. Mindössze egy tanulmányt hoztak nyilvánosságra, amelyet egy olyan nemzetközi pénzügyi tanácsadó cég készített, amely a paksi beruházás tető alá hozásában érdekelt és érintett volt, de az energetika amúgy nem tartozik a cégcsoport szakterületéhez.
2017. 03.10. (XXI/10)
