Idén januárban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó havi átlagkeresete 273 800 forint volt, nettója pedig 182 100 forint. Mindez 10 százalékos emelkedést jelent az egy évvel korábbi értékekhez képest – derül ki a KSH márciusi Statisztikai tükör című jelentéséből. A családi adókedvezményt is bekalkulálva 189 900 forintos nettó átlagkeresetet hoz ki a KSH ma Magyarországon. A hivatal a számításainál a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények és a nonprofit szervezetek adatait veszi alapul.
A vállalkozásoknál alkalmazásban állók átlagosan nettó 190 500 forintot kerestek, 9 százalékkal többet az egy évvel korábbinál. A költségvetési szférában pedig – ha a közfoglalkoztatottakat nem számítjuk bele – a nettó átlagbér összege 195 300 forint volt (12 százalékkal magasabb a 2016. januárinál). A nonprofit szervezeteknél dolgozók 173 300 forintot kerestek, ami egy év alatt közel 10 százalékkal nőtt. Ezek az értékek azonban jóval alacsonyabbak, ha belevesszük a közmunkásokat is, akiknek 200 ezer fős sokasága változatlanul legfeljebb havi nettó 53 ezer forintot keres, és 95 százalékuk költségvetési intézményeknél vagy nonprofit szervezeteknél dolgozik. A tavalyi adatok is azt mutatták, hogy a közfoglalkoztatottak figyelmen kívül hagyása erősen torzító hatású, őket nem számítva a közszféra átlagbére meghaladja a versenyszféráét is: tavaly a közmunkásokkal együtt nettó 158 ezer, nélkülük viszont 187 ezer forint volt az átlag közbér – míg a versenyszféráé 184 ezer forint.
A KSH a keresetek növekedését elsősorban a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25 százalékos emelkedése, továbbá a költségvetési szféra újabb területeit – többek között az egészségügyi és kulturális munkakörökben dolgozókat – érintő bérrendezésekkel magyarázza. Összességében megállapítja, hogy a fogyasztói árak 2,3 százalékos növekedése mellett a reálkereset 7,5 százalékkal magasabb volt a tavaly januárinál, azaz növekedett a bérek reálértéke. Pogátsa Zoltán közgazdász egy írásában (Heti Válasz, 2017. január 17.) kifejti, hogy idei jelentős béremelések annak a jórészt minimálbéres, 1,2 millió fős rétegnek a helyzetén is javítani fognak, akiknek a fizetése eddig nem érte el a létminimumot. A kereslet növekedésének vállalkozásösztönző hatása lehet a szegényebb régiókban is, kivéve ott, ahol még minimálbéres munka sincs, csak közmunka (Borsod, Nógrád). Pogátsa hangsúlyozza, hogy az átlagbérek reálértékének három éve tartó növekedése mögött az egyre erősödő munkaerőhiány – főleg a megfelelően képzettek hiánya – is meghúzódik, ami az oktatási rendszer színvonalesése és a kivándorlás következtében állt elő. Szerinte az évek óta tartó, évi 2–3,5 százalékos gazdasági növekedéshez (amit elsősorban az uniós támogatások generálnak) most kezdenek a hazai bérek felzárkózni, ami azt jelenti, hogy a magyar társadalom életszínvonala kezd közelíteni a régió – és korántsem a nyugati országok – átlagához.