A Fidesz vezérkarának, különösen Orbán Viktornak a stratégiája leginkább úgy érthető meg, ha átlátjuk, hogy a kormánypárt felső vezetésében minek tulajdonították a 2015-ös időközi választási vereséget. A 2014-es választáson óriási fölénnyel, a leadott szavazatok 47,15 százalékával mandátumot szerző Navracsics Tibor uniós biztosi kinevezése miatt kénytelen volt lemondani a képviselőségéről. Az új választáson a több ellenzéki párt által támogatott, sem politikai előélettel, sem jelentős pénzügyi támogatással nem rendelkező Kész Zoltán független jelölt győzött, aminek következtében a Fidesz elveszítette kétharmados többségét az Országgyűlésben.
Mivel nagy volt a tét, a Fidesz „letelepítette” az eddigi választások egyik csodafegyverének tartott, úgynevezett Kubatov-brigádot (Kubatov Gábor pártigazgató által vezetett mozgósító csoportot), de ők sem tudták megmozdítani a saját bázisukat. Hagyományosan jobboldalinak tartott városrészekben és településeken nagy számban maradtak otthon a jobboldali szavazók. Az egy évvel korábban Navracsics Tiborra szavazók jelentős része passzív maradt.
A Fidesz réme pedig a passzív jobboldali szavazó. Orbán az úgynevezett „centrális erőtér” pártstruktúrával arra hajt, hogy a Fidesznek mindig legyen 2-2,3 millió szavazója, míg az ellenzék két kisebb „szélsőséges” oldalra, az 1-1,5 milliós baloldalra (az MSZP-re és a DK-ra) és az 1 milliós radikális jobboldalra (Jobbikra) „oszoljon”. Így a többség minden esetben a Fideszé lesz, de ehhez az kell, hogy a kormánypárti szavazók ne maradjanak otthon.
2017. 04.13. (XXI/15)
