A második világháború végének Magyarországán, egy kis községben vagyunk: a németek kimentek, az oroszok bejöttek. Az egész falu épp a jegyző fiának esküvőjére készül. Minden a rendes kerékvágásban halad, mígnem a déli vonattal megérkezik két zsidó férfi, akiknek a pontos kiléte ismeretlen. Gyalogosan vágnak neki az egyórás útnak a faluba, az állomásfőnök pedig biciklin elhajt, hogy mielőbb szétkürtölje a hírt: visszajöttek a zsidók. Az 1945 című film, amelynek cselekménye mindössze háromórás időtartamot ölel fel, azt mutatja be, hogyan fogadja a felbolydult lakosság a hazatérőket, ki hogyan reagál az elszámoltatás veszélyére.
Török Ferenc rendező Szántó T. Gábor Hazatérés című novellája alapján készült filmjéről – amely április 20-tól a magyar mozikban is látható lesz – az amerikai filmes szaklapok szuperlatívuszokban írnak, nemzetközi sikere óriási. A művészi eszközök, amelyeket a film használ, a zenétől kezdve a rendkívüli színészgárdán át az operatőri munkáig, méltán vívták ki a kritika és a közönség figyelmét. A filmkészítők kérdésünkre a siker magyarázatát többek között abban látták, hogy alkotásuk egy olyan történelmi időszakra fókuszált, amely viszonylag feldolgozatlan mind a filmgyártásban, mind a tankönyvekben. Az 1945 és 1948 közti, a félfeudális rendszerből a demokráciába való átmenet lehetőségének időszakát villantja fel a film, amikor a közelmúlttal való szembenézés lehetőségét – már és még – nem korlátozza egyik totalitárius diktatúra sem, azaz a számvetés kizárólag az érintettek hozzáállásán múlik.
„Ilyen film még sok lesz, ennek a korszaka most kezdődik el. A Saul fia egy fantasztikus film volt, és olyan tudást, esztétikumot adott, ami unikális, de bizonyos értelemben le is zárta a holokauszt 1944-45-ös korszakát. Most eljött az idő – a 21. század közepén tartunk lassan –, hogy meginduljon ez a posztholokauszt –gondolat, mert ránk nézve drámaibb és súlyosabb kérdés a túlélés lehetőségeinek, az ezzel kapcsolatos kompromisszumoknak és tabuknak a feltárása” – mondta el Török Ferenc. Mint lapunknak kifejtette: a film hosszú ideig, 10-12 éven keresztül készült, ami utólag akár szükségszerűnek is tűnhet, hiszen a mai hivatalos emlékezetpolitika, az áldozatnemzet-mítosz tükrében nálunk különös aktualitást kap az üzenete.
2017. 04.13. (XXI/15)
