– Az elmúlt hetekben elég érdekesen alakult a román belpolitika. Saját kormányát puccsolta meg a baloldal. Ebbe valahogy időközben belekeveredett az RMDSZ, és pár napig „magyarozással” volt tele a közélet. Hogyan kerültek a gyújtópontba egy pillanat alatt?
– Ebbe az ügybe nem az RMDSZ keveredett bele, hanem az egész ország, és így nyilván az erdélyi magyarság is. A koalíció nem tudta csendben elvégezni az egyébként jogos kormányváltást, hanem egy viharos, személyeskedésekkel terhelt konfliktussá szélesítette, kiteregetve annak minden titkát. Így lett belőle előbb parlamenti ügy, majd lett kormányválság. Bennünket arra kértek, hogy szavazzuk meg a bizalmatlansági indítványt, amit a saját kormányuk ellen benyújtottak. Nekünk két elvet kellett figyelembe venni most is: az egyik az, hogy amíg adott egy kormánytöbbség a parlamentben, addig meg kell adni neki azt a lehetőséget, hogy a minisztereit vagy akár a kormányfőt is lecserélje.
A másik elv az, hogy egy belső konfliktusba nem avatkozunk bele. A helyzet nehézségét az adta, hogy nem lehetett úgy dönteni, hogy valamilyen formában ne vegyünk részt a küzdelemben: ha szavazunk, akkor látszólag az egyik tábort támogatjuk, ha nem szavazunk, akkor a másikat. Amikor leültünk tárgyalni, akkor néhány dolgot megemlítettünk, amit a szavazásért cserébe kérünk majd. Ezek nem új dolgok voltak: nyelvhasználat a közigazgatásban vagy éppen a magyar közösség napja (március 15.) ünneppé emelése. Aztán azért, hogy a valós problémáról eltereljék a figyelmet néhány napra, ránk és ezekre a kérésekre fókuszáltak, és zsarolóként igyekeztek bennünket beállítani.
2017. 07.07. (XXI/27)
