Nem volt törvényszerű, hogy a kommunista diktatúra bukása után a bukott állampárt jogutódja a demokratikus vetélkedés egyenrangú részese legyen. A csehszlovák kommunisták nem is álmodhattak arról, hogy pártjukat átmentik a bársonyos forradalom utáni demokráciába (cserében viszont a nulláról újraalapított kommunista párt kifejezetten sikeres pályát futott be a demokratikus Csehországban), Honecker Német Szocialista Egységpártájnak utódját pedig meghökkentő módon a keletnémet demokratikus ellenzék bátor, személyes kockázatot is vállaló ügyvédje, Gregor Gysi vezette át az adott körülmények között meglehetősen sikeresen az egyesült Németországba (egyes zöld csoportokkal egyesülve az utódpárt ma Linke néven szerepel, közel tízszázalékos támogatottsággal).
Ha furcsának is találjuk, hogy az első szabad választás után a demokratikus Országgyűlés nem oszlatta fel az MSZP-t, annyit el kell ismernünk, hogy 1990 után a szocialisták a szabad Magyarország választópolgárok által legitimált politikai szereplőjévé váltak. Az MSZP első generációjának – Horn Gyulával az élen, akinek a magyar társadalom megbocsátotta 1956-os szerepét, és aki a kommunista rendszer utolsó külügyminisztereként, majd a magyar NATO-csatlakozást levezénylő kormányfőként kifejezetten sikeres politikusa lett a szabad Magyarországnak is – kulcsszerepe volt a kilencvenes és a kétezres évek magyar politikatörténetében. Megkockáztatható: 1994 és 2006 között, Horn Gyula diadalmenetétől az őszödi beszédig az MSZP volt Magyarország legfontosabb és legerősebb pártja. Innen jutottak el a szocialisták odáig, amit a hét elején láttunk.
Botka bukásában nyilvánvalóan közrejátszott az általa meghirdetett stratégia kudarca – vagyis az, hogy 2017-re az MSZP-n kívül egyetlen baloldali párt sem volt érdekelt a közös listán történő indulásban. De azzal is nehéz vitatkozni, amit Botka a saját kudarcáról lemondásakor mondott. „Én ennek a rezsimnek a leváltására érkeztem, ezért vállaltam el a miniszterelnök-jelöltséget. Sajnos mások, jelentős ellenzéki és – számomra különösen fájdalmasan – szocialista erők nem leváltani akarják a NER-t, hanem együtt élni vele” – búcsúzott a jelölt.
2017. 10.06. (XXI/40)
