Most más a helyzet. Magyarország stabilitása egyáltalán nem magától értetődő. Olyannyira nem, hogy az április 8-i országgyűlési választás egyik kiemelten fontos tétje, hogy megmarad-e az ország kormányozhatósága. Annál is inkább, minthogy pontosan látható: az ellenzék és a támogatói azon a véleményen vannak, hogy a választás tétje az, hogy bármi áron, csak legyen vége az Orbán-korszaknak. Ezért szó szerint semmi nem drága nekik, akár az sem, hogy az ország adott esetben kormányozhatatlanná válik.
Erre a legjobb példa Gyurcsány Ferenc március elején a Civil Rádióban elhangzott nyilatkozata, amely szerint esetleges győzelmüket követően az ellenzéki pártok képtelenek lennének megegyezni egymással, ezért elhúzódó tárgyalások után vélhetően újabb választásokat kellene kiírni. Gyurcsány szerint egyébként ez nem probléma, hiszen például Németország is hónapokig volt stabil kormány nélkül. Mindezt, ismételjük, Magyarország volt miniszterelnöke mondta, sokat elárulva a jelenlegi baloldal állapotáról. Az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely pedig a múlt héten a Magyar Narancsnak elképzelhetőnek nevezte, hogy Orbán Viktor maradjon Magyarország ügyvivő miniszterelnöke akkor is, ha a Fidesz elveszítené parlamenti többségét (ez a helyzet egyébként szükségszerűen előáll, ha senki nem szerez a kormányalakításhoz szükséges többséget). Karácsony nyilatkozatával voltaképpen elismeri az ellenzék kormányzóképtelenségét – a kérdés már csak az, hogy ebben az esetben miért nem a Fideszre történő szavazást ajánlja az ellenzéki választóknak.
***
2018. 03.29. (XXII/13)
