hetilap

Anya, anya! – az én kislányom is így kiabált, ha a játszótéren történt valami. Nem igazán tudta még, mit jelent, akkor tanult beszélni, és ezt hallotta a többi kicsitől. Ma már megmosolyognám, ahogy néztek, mikor odaszaladtam – emlékszik vissza Károly, aki fiatalon megözvegyült, és egyéves gyermekükkel maradt egyedül. Mint mondja, nagy segítséget jelentett, hogy a munkahelye is maximálisan támogatta, és tartalékai is voltak. Miközben veszteségét próbálta feldolgozni, napi szinten szembesült a legkülönfélébb problémákkal. Ezek közül csak a legenyhébb volt például, hogy férfiként a női vagy a férfi mosdóba vigye-e a kislányát, hol lehet hirtelen pelenkázót találni, és persze, hogy kire bízza kislányát, ha éppen a rokonok nem érnek rá? Ha más nem volt, sokszor egy konditerem játszóháza segített a helyzeten.

Dia mindig úgy tervezte, hogy örökbefogadott gyermekei is lesznek, ha férjhez megy. Negyven is elmúlt, de a szerelem csak nem jött. Úgy döntött, társ nélkül is meg szeretné osztani szeretetét valakivel, ezért hajadonként lett egy kislány örökbefogadó anyukája. Szülei kezdetben nem örültek a döntésének, de édesanyja most már el sem tudná képzelni az életét a kisunoka nélkül. Károly és Dia esete nem ritka kivétel. Magyarországon legalább 300-350 ezer hozzájuk hasonló család él több mint félmillió (!) gyermeket nevelve.

Sokféle élethelyzet hozhatja úgy, hogy valaki magára marad gyermeké­vel. Egyre gyakoribb az is, hogy az addig működő kapcsolat felbomlik, amikor beteg vagy sérült baba születik – az egyik fél egyszerűen nem vállalja ezt a nehezített helyzetet, és elmegy. Sajnálatos módon sok nagyszülő kényszerül egyedül nevelni unokáit, legtöbbször azonban még mindig válás miatt jön létre egyszülős család.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek