Bizonyára vannak, akik értetlenkednek, s tán olyanok is, akik rosszallják, hogy Orbán Viktor évtizedes távlatokban gondolkodik. Ahhoz, hogy ennek jelentőségét és szükségességét megértsük, fontos szem előtt tartanunk a jövőbe tekintés okát: aki nem fejlődik, az előbb vagy utóbb lemarad. Ez a rendkívül egyszerű, üzleti életből származó megállapítás tökéletesen igaz a politikai vezetésre is. Egy ország menedzselése, irányítása nem maradhat meg a napi ügyek ellátásának szintjén, a kormány és a kormányfő nem tevékenykedhet négy éven át „ügyvezető” jelleggel. Ha ezt tenné, a fenti törvényszerűség értelmében az ország lemaradna és kimaradna. Lemaradna és kimaradna azokból a folyamatokból, nem profitálna azokból a trendekből, amelyek most a nemzetközi politikát mozgásba hozták és elindították benne a változást. Minden, az országa jövőjéről felelősen gondolkodó vezetőnek rendelkeznie kell egy ilyen stratégiai vízióval a következő évtizedeket illetően. Nincs ez másképp Európa más országaiban sem. Elmúltak azok az évek, amikor kényelmesen lehet egyik napról a másikra politizálni. Most minden komoly európai vezető tekintetét a jövő kihívásaira veti. Aki most nem bír saját, világos és határozott elképzeléssel, annak sorsa a sodródás, adott esetben pedig a teljes perifériára kerülés lehet.
Külső kényszerek
Egy hosszú távú terv megfogalmazásához mindenekelőtt a lehetőségekkel és a külső tényezőkkel kell tisztában lenni. A lehetőségeket és kereteket a miniszterelnök a Kossuth Rádiónak adott interjújában így foglalta össze: „Kevés ország van Európában, ha van egyáltalán, amely ezer év óta saját állami keretek között, tiszteletreméltó teljesítményt elérve tudta volna szervezni az életét. Mi, magyarok ilyenek vagyunk, tehát legyünk büszkék mindarra, amit elértünk. De attól is óvok, hogy átessünk a ló másik oldalára, tehát azért jó, ha tudjuk, hogy hol a helyünk, mert ebből lehet kiindulni, ha az ember reális politikát akar csinálni. Ha nem, akkor pofára vagy arcra esik, vagy pórul jár, ahogy tetszik.”
2018. 06.15. (XXII/24)
