Történelmi látogatásra érkezett Magyarországra Izrael miniszterelnöke 2017. július 18-án. Benjamin Netanjahu személyében első ízben látogatott Budapestre hivatalban lévő izraeli miniszterelnök; ráadásul Orbán Viktor magyar miniszterelnök a kétoldalú tárgyalás mellett összehozta a visegrádi négyek és Izrael kormányfőinek találkozóját is.
A látogatás körülményei jelezték a magyar–izraeli viszony bonyolultságát: a jeruzsálemi külügyminisztérium néhány nappal a vizit előtt utasította vissza, hogy Magyarország kormányának Soros-ellenes plakátkampánya antiszemita lenne. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a magyar és izraeli kapcsolatok javulását részben a közös ellenségként meghatározott Soros-birodalommal szembeni hasonló érzelmek is elősegítik: a DC Leaks-iratokból 2016-ban kiderült, hogy a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok dollármilliókat áldoztak az Izraelt a nemzetközi közösség előtt delegitimálni igyekvő, a zsidó államot háborús bűnökkel, illetve apartheidpolitikával megvádoló NGO-k támogatására.
Hosszú volt azonban az út odáig, amíg Netanjahu Budapesten, majd idén júliusban Orbán Viktor Jeruzsálemben folytatott – az előzmények fényében feltűnően szívélyes hangú – tárgyalásokat.
A magyar állam tevékeny részvétele a holokausztban kezdettől megterhelte Magyarország és a frissen megalakult Izrael Állam kapcsolatát – érthető módon, hiszen a frissen létrejött zsidó államban rengeteg, Európából érkezett holokauszttúlélő talált otthonra. Ám az 1948 utáni első években a két ország viszonyát nem ez, és nem is a szovjet tömbben időről időre ismétlődő, anticionista kampányoknak nevezett antiszemita gyűlölethullámok határozták meg. A sztálini Szovjetunió ugyanis az ENSZ közgyűlésének 1947. novemberi ülésén, „a brit imperializmus reakciós cinkosainak” tartott arab monarchiák gyengítése érdekében még támogatta a független zsidó állam megalakulását.