Miről is szól a gender-vita?

A kormányzati kommunikáció sikere talán pont annak köszönhető, hogy számos szakértő segítségével próbálják megteremteni a „közös sztori” világát, melynek az a célja, hogy minden magyar magáénak érezze azt valamiképp. Így volt ez a háromigenes népszavazás idején, amikor a magyar társadalom többsége mondott igent a vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj eltörlésére 2008-ban, hogy aztán két évvel később Orbán Viktor többek között erre felfűzve, kétharmados felhatalmazással kezdhesse meg az új rendszer kiépítését. A multik és bankok megadóztatása, az „IMF hazazavarása”, a devizahitelesek egy részének megmentése szintén a közös sztori forgatókönyvét vitték előre. 2014-ben a rezsicsökkentés volt a napirendi téma, mely mindenkit érintett, és a történeten keresztül ráadásul jól el lehetett magyarázni többek között Brüsszel és Magyarország viszonyát.

Már ebben az időszakban lehetett hallani arról, hogy a kormány hangsúlyosan fog foglalkozni a családok megerősítésének kérdésével, el is indultak lépések, többek között a CSOK intézményének létrejöttével. Ám ideológiailag ekkor még nem uralta a közbeszédet a hagyományos családmodell kontra alternatív együtt-élési típusok közötti különbségtétel, bár sokan azt várták, hogy az IMF, bankok, multik, Brüsszel után a családellenes erőket állítják be újabb veszélyként. Emlékezhetünk még, abban az időszakban többek között Kövér László, a Parlament elnöke és Kovács Ákos énekes is beszélt arról, hogy milyen fontos, hogy a nők vállaljanak gyermekeket. A balliberális sajtó felhördült, Kovács Ákos esetében pedig még szponzorációs vita is kialakult az egyik hazai telekommunikációs vállalat szereplésével, akik úgy érezték, hogy az előadóművész megsértette a hölgyeket. A bevándorlási válság többek szerint felülírta a kormányzati kommunikációt. A recept sikerét ismerjük, talán az eddigieknél is hatékonyabb kommunikációs fegyver működött: 2018-ban ismét kétharmadot szerzett a Fidesz-KDNP.

A genderkérdés az új migráció?