A 20. század világháborús tragédiái és a rendszerváltást megelőző diktatúrák váltakozása súlyosan traumatizálta a magyar társadalmat. A Tanácsköztársaság statáriális kivégzései, a Horthy-féle fehérterror vérengzései, a nyilasok által elkövetett szörnyűségek és a kommunisták rémtettei mind-mind komoly sebeket ejtettek a nemzet testén. Voltak, akik az életükkel fizettek, voltak, akik hosszú éveken át raboskodtak munkatáborokban, másutt családok évszázados értékei lettek egy pillanat alatt semmivé.
A múltról azonban a rendszerváltásig nem lehetett őszintén beszélni, sokan évtizedeken keresztül hallgattak. A rendszerváltást követően zavaros ideológiai időszak köszöntött hazánkra, az immáron szabad társadalom hamar két részre szakadt, a jobb- és baloldali politikai erők pedig hamar az antiszemita vagy kommunista címkéket kapták vice versa egymástól, sokszor nem is alaptalanul. A főáramhoz tartozó, túlélésre játszó politikusok igyekeztek mindig kellő távolságtartással kezelni a kérdést – évtizedek távlatából kijelenthető, hogy a legtöbben egyszerűen kerülték a témát.
Az elmaradt Bush-találkozó legendája
2018. 08.31. (XXII/35)
