A jelenlegi rendkívüli szárazság globális viszonylatban nem egyedülálló jelenség. A Föld légköri hőmérséklete melegszik, a világtengerek, illetve az Egyenlítő és a sarkvidék között a klimatikus viszonyokat szabályozó kiegyenlítő áramlatrendszerek hőmérséklet változása következtében az Atlanti-óceán felől a szárazföld felé áramló légtömegek – az úgynevezett nyugati szelek – övezete a sarkvidék irányába tolódott. A helyére az Egyenlítő mentén felemelkedő – annak közelében a csapadékos trópusi éghajlatot létrehozó–szélrendszer száraz leszálló ágának légtömegei húzódnak északabbra. A Szahara az elmúlt fél évszázadban kb. 8-900 km-rel terjedt ki észak-déli irányban. Észak-Afrika pedig erőteljesen sivatagosodik.
Lapunk megkeresésére Kenéz István, növénytermesztő üzemmérnök elmondta, hogy a nyugati szelek övének és az Észak-Afrikára jellemző száraz – de meleg – leszálló légáramlatok északabbra húzódásának következménye a hőmérséklet fokozott emelkedése. Ez pedig mára a Kárpát-medencében már jelentősen a földi átlag feletti értéket mutat. Ez okozza a légköri aszály jelenséget. A közvetlen földfelszín közeli levegő fokozottabb felmelegedésére hajlamosító tényező az is, hogy a medence szárazföld „burkolatú”, így a besugárzott napenergia a talaj felső néhány cm-es rétegét, majd az a felette lévő levegőréteget melegítve szinte azonnal visszaemelkedik, és a talajban lévő víz jelentős részét is magával ragadva fokozza a talajfelszíni termőképes réteg kiszáradását. Ez a talajaszály jelensége. Problémát jelent az is, hogy a medencébe befolyó nagyobb folyók (Duna, Tisza) forrásvidékére és vízgyűjtő területeire kevesebb óceáni eredetű csapadék érkezik, így ezek vízhozama csökkenő tendenciát mutat. Az előforduló árvizek nagy vízhozamainak kezelését a minél gyorsabb levezetés megoldásában keresték ezidáig.
Talajpusztulás
2019.04.12 (XXIII/15)
